Irodalmi Szemle, 1979

1979/5 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: A világtudat és világhorizont kérdésének felvetése két háború közti kisebbségi irodalmi életünkben

ott kell megtalálnunk létünk legmélyebb értelmét s az abból folyó cselekvési területet, ahová körülményeink kötnek, s ahol a legautentikusabban tudjuk valóra váltani a bennünk rejlő lehetőségeket”. (C. F. Ramuz és a szlovákiai magyarság. Irodalmi Szemle, 1968. évf. 3. sz.). Ramuz példájának többszörös felmutatásával és eszményítésével Kram- mer arra törekedett, azt szerette volna elérni, hogy a csehszlovákiai magyar irodalomban is szülessenek olyan művek, regények, melyek a kisebbségi létből és a tájainkból táplálkozva modern emberi mondanivalót korszerű művészi eszközökkel fejeznek ki. Mint tudjuk, ezt a — másoktól és más alapállásból is hirdetett — törekvést (a korszerű par excellence szlovákiai magyar regényt) az 1945 előtti irodalmunk még nem valósította meg.

Az Európában gondolkodó, Európához viszonyító Krammernak olyan két tanulmánya is volt, melyben szellemi életünk és irodalmunk európai kapcsolatait globálisan mérte’ fel. Az egyik tanulmányról, melyet A csehszlovákiai magyar irodalom világirodalmi szemszögből címen 1937 novemberében a rádióban olvasott fel, csak a Magyar Nap híradásából tudunk (s nagyon örülnénk, ha a hagyatékból előkerülne). A másik, nyomtatásban megjelent tanulmány (Európa és a csehszlovákiai magyarság] a kapcsolatokról meglehetősen negatív képet ad: „Aki a szlovákiai magyarság szellemi fejlődésének húszéves történetét csak kicsit is ismeri, minden további nélkül meg fogja érteni, hogy az európai hatásoknak nálunk nem volt meg az a hosszantartó, mélyrenyúló befolyása, melyet a kedvező földrajzi fekvés folytán méltán feltételezhetnénk... A szlovákiai magyarság európai szellemi kapcsolatai csak esetlegesnek és elszórtnak nevezhetők, inkább személyekhez fűződnek, mint kultúregységekhez, s majdnem teljesen európa- kíviiliségnek nevezhetnők azt a hősies erőfeszítést, amellyel legjobbjaink küzdöttek a szellemi élet létfeltételeinek megteremtésén”. (Az Ország Útja, 1938. évf. 6. sz.). Érdemes megemlíteni még azt Is, hogy az érsekújvári gimnáziumban tanárkodó Kram- mer a tanítványait arra ösztönözte, hogy a szünidőkben és az egyetemi tanulmányok Idején menjenek világot tapasztalni, Franciaországot s Párizst látni és élni. Azok között, akik a tanácsát megfogadták, és valószínűleg a segítségét is igénybevették, ott volt a Sarló későbbi két vezetőségi tagja, Dobossy László és Jócsik Lajos.

A külföldi Irodalmakkal való kapcsolatteremtők közül nem hagyhatjuk ki Kázmér Ernő és Neubauer Pál nevét sem.

Kázmér Ernő 1919 előtt Kiss József lapjába, A Hétbe írt kritikákat, recenziókat, és 1917-ben Idegen portrék címmel önálló kötete Is megjelent. A magyarországi forradalmak bukása után szülőföldjére, Szlovákiába tért vissza, és itt a Kassai Naplóban, a Magyar Újságban, A Reggelben, a Nemzeti Kisebbségekben, a Magyar Minervában publikált, s Irodalmi Elet címen rövid életű folyóiratot adott ki. Figyelmét elsősorban a külföldi irodalmakra irányította, és számos cikkével, tanulmányával tevékenyen hozzájárult a kisebbségi írók és olvasók szemhatárának tágításához. A szlovák irodalommal és Irodalmi sajtóval is foglalkozott. Népszerűségét és tekintélyét erősen csökkentette a Tűzzel folytatott szerencsétlen vitája, melynek folyamán Gömöri Jenő túlzott indulatossággal „szlovenszkói lelki méregkeverőnek” nevezte őt. Többször elhangzott ellene olyan kijelentés is, hogy kritikáiban szolgaian alkalmazkodik a lapok ízléséhez és egy és ugyanazon íróról, könyvről többféle véleményt alkot. Kifogásolták azt is, hogy a kibontakozó kisebbségi irodalomnak alig szentel figyelmet. Mindez nem szolgálhat mentségül arra, hogy az irodalomtörténeti nyilvántartásunkból a neve szinte- teljesen hiányzik. Éppen ellenkező a helyzet Jugoszláviában, ahol a munkásságát megbecsülik, tanulmányokban foglalkoznak vele és monográfiát készítenek róla. Kázmér ugyanis a harmincas évek elején Jugoszláviába távozott és ott a Kalangya szerkesztésében is részt vett. Irodalmi életünkkel a kapcsolatot ekkor is fenntartotta, s a Magyar Minervában és a Tátrában több cikke, recenziója jelent meg.

A kétnyelvű, magyarul és németül publikáló Neubauer Pál sokoldalú alkotóember volt, a szépirodalmi és publicisztikai munkásság mellett filozófiai tanulmányokat is. írt és a zenével is aktívan foglalkozott. Fordítóként is kettős irányú tevékenység jellemezte: Kafka első magyar fordítója volt, s a német közönség számára Petőfit, Adyt és Mikszáthot fordította. Levelezett Romáin Rollanddal és Thomas Mann-nal. Az a regénye, a Das fehlende Kapitel, mellyel 1936-ban egy nemzetközi pályázaton a legjobb német regény diját nyerte el, Thomas Mann-hatásokat mutat, de a nagy mintakép