Irodalmi Szemle, 1979

1979/5 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: A világtudat és világhorizont kérdésének felvetése két háború közti kisebbségi irodalmi életünkben

színvonalát nem közelíti meg. A díjnyertes regény magyarul A jóslat címen jelent meg (1944-ben).

A külföldi irodalmakkal való kapcsolattartás fő közvetítője, fóruma természetesen a sajtó volt.

E téren különösen a szocialista sajtó volt aktív, melynek érdeklődéséről Botka Ferenc műve (A csehszlovákiai magyar nyelvű szocialista sajtó irodalmi bibliográfiája 1919—1938) révén kimerítő képet alkothatunk. A kommunista sajtóban főképp a szovjet irodalom és kultúra kérdései, eredményei és képviselői kerültek előtérbe. A legtöbbet szereplő írók Gorkij, Majakovszkij és Ehrenburg voltak. A szovjet politika, irodalom és kultúra bemutatásában és népszerűsítésében az úttörő érdem a Kassai Munkást illeti; ebben a lapban jelentek meg — Mácza János tollából — Majakovszkij első magyar fordításai, melyek európai viszonylatban is a költő első idegen nyelvű átültetései közé tartoznak. Később az Oj Szó, Az Üt és a Magyar Nap vették át a Kassai Munkás (akkor már: Munkás) szerepét, és közülük az irodalmi kapcsolatok vonatkozásában különösen az Oj Szó tett sokat (lásd: Botka Ferenc: A szovjet irodalom visszhangja a csehszlovákiai magyar munkássajtóban. Irodalmi Szemle, 1959. 3. sz.).

A többi külföldi irodalom neves szocialista és haladó polgári képviselői közül a következők szerepeltek a leggyakrabban a szocialista (kommunista és szociáldemokrata) sajtónk hasábjain: a német J. R. Becher, Bertold Brecht, Lion Feuchtwanger, Heinrich Mann és Thomas Mann; az amerikai John Dos Passos, Jack London és Upton Sinclair; az angol G. B. Shaw és H. G. Veils; a francia Anatole France, H. Barbusse, Romáin Rolland és André Malraux; a dán Martin Andersen-Nexő és az olasz Pirandello és Ignazio Silone. Természetesen a cseh és a szlovák írók (Petr Bezruč, Karéi Capek, Jaroslav Hašek, Peter Jilemnický, Laco Novomeský, Ivan Olbracht, Ján Poničan, Jifí Wolker stb.) is megfelelő teret kaptak.

A haladó polgári lapok közül az 1921—23 között egzisztáló és Pozsonyban, majd Bécsben megjelenő emigráns Tűznek volt nagy érdeme és úttörő szerepe az irodalmi kapcsolatok kezdeményezésében és szorgalmazásában. A folyóirat szerkesztője, Gömöri jenő már az első számban ilyen programot hirdetett meg: „A magyar kultúrvilágot akarjuk hordozni és kiépíteni is e hasábokon, s akarjuk állandó kapcsolatban s állandó kölcsönhatásban tartani az egyetemes kultúrvilággal”. E program értelmében a Tűz „az egyetemes kultúra magyar nyelvű folyóiratának” nevezte magát.

Irodalmi célkitűzései között jelentős helyet foglalt el a csehszlovákiai magyar irodalmi élet kibontakozásának elősegítése a tehetséges írók összefogása és az új talentumok felkedezése és nevelése útján. A veszedelmes mértékben elburjánzott dilettantizmus ellen kezdettől irtó hadjáratot hirdetett, és a dilettantizmus leghatékonyabb ellenszerének tekintett egészséges kritikai szellem és irodalmi közvélemény megteremtésére törekedett. Híres ankétjai közül az irodalomtörténeti szempontból legérdekesebb visszhangot az a hosszan hullámzó ankét keltette, melyet a korabeli magyar irodalom fejlődési problémáiról az első számban indítottak meg. S noha a Tűz nem volt az avant- gardizmus aktív híve, ennek az ankétnak központi kérdésévé mégis a Ma-isták avantgardista mozgalma vált. Erről többek között Balázs Béla, Barta Sándor, Kolnai Artúr, Lengyel József, Lesznai Anna, Mácza János és Mihályi Ödön nyilatkoztak. A mozgalomról bévülről szóló Barta, Lengyel és Mácza nyilatkozatai mellett Balázs Béla és Lesznai Anna hozzászólása emelkedik ki. Balázs a Ma képviselőit „egy bomló és hitetlen kultúra elvetélt, kétségbeesett hangadóinak” nevezte, akik azonban szerinte „a missziójukat méltán fogják betölteni, mert becsületesek, tehetségesek és tagadásuk forró szenvedélyű és tartalmas; Kassák Lajos és Barta Sándor bizonyára a magyar irodalom legelső sorába tartoznak”. Lesznai Anna még ennél is tovább ment, és azt írta, hogy őt „Kassák és šok schizmájú követői jobban érdeklik”, mint Ady és Babits, akik

— az ő véleménye szerint — „iskolájukkal együtt már a tegnapé”.

Egy másik, az európai kultúra jövőjéről meghirdetett ankét kérdéseit Gömöri mintegy száz élvonalbeli írónak tette fel. A hozzászólók között Bertrand Russel, Sigmund Freud, Chesterton, Galsworthy, Andersen-Nexő, Theodor Dreiser, Marinetti és Max Brod Is szerepeltek. Annak a törekvésnek, mellyel az induló Tűz „a kultúra közös platformján” ígérte „közelebb hozni a magyar, szlovák és cseh lelket”, a lap teljes mértékben eleget tett. A csehszlovákiai magyar folyóiratokban rendszeressé váló — és, sajnos, meglehetősen egyoldalú — kapcsolatkultuszt a Tűz honosította meg. Gömöri már a lap