Irodalmi Szemle, 1979

1979/5 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: A világtudat és világhorizont kérdésének felvetése két háború közti kisebbségi irodalmi életünkben

juk, hogy ő — a „változni és változtatni” elvének megfelelően — kezdettől nemcsak ■orientálódni, hanem orientálni is akart. Egy ideig a háborúellenes expresszionista .„emberirodalmat”, később pedig a forradalmi szocialista irodalmat igyekezett a kortárs írók és olvasók gondolkodásába, szemléletébe és lelkiismeretébe szuggerálni. Szenvedélyes orientáló törekvéseinek volt azonban egy gyengéje: az irodalmi példák, minták kiválasztásánál és sugalmazásánál egyre inkább csak az eszmei-erkölcsi követelményeket tartotta szem előtt, és — a korszak igazán nagy alkotóinak kiemelése, népszerűsítése mellett — rengeteg olyan írót (főleg németetj eszményített, akiknek az irodalom fejlődésében nem volt szerepük. Illyés Gyulának ahhoz a kijelentéséhez, hogy Fábry „forrón dicsért íróinak zömétől” még „fellangyulni” sem tud, példaként nemcsak a mi Földes Sándorunkat említhetjük fel, akit Fábry Kassák fölé és Ady mellé emelt, hanem például a német expresszionizmus másodrangú képviselőjét, Ottó zűr Linde-t is, akit az elragadtatás hangján, az abszolutizálás módszerével a kor senkihez sem mérhető legnagyobb költőjének, királynak, zseninek minősített (1.: Kassal Napló, 1922. VIII. 13.). Valóságirodalmi mozgalmunk, melyet a RAPP példája nyomán Fábry szervezett meg, propagált és népszerűsített, a hangsúlyozott esztétikaelle- nesség miatt nem érhetett el nagyobb művészi eredményt.

A húszas évek elején a világtudat- és horizonttágítás érdekes kísérletével találkozunk Losoncon, ahol Komlós Aladár és Simándy Pál szabadegyetemet szerveznek. Az akcióról többek között a Tűz című folyóirat közölt lelkes beszámolót: „Igen nagy jelentőséget tulajdonítunk ennek a szabadegyetemnek. Eltekintve attól, hogy sohasem hívó- dott még életre és sohasem folyt Szlovenszkó egyetlen városában sem ilyen irányú és ilyen nívójú kultúrmunka, első jelentkezése ez a széthúzó és a kultúrában is százfelé bomlott szlovenszkói magyarság összefogásának.” A Tűz szerint 1921—1922 telén kb. 30—35 előadás hangzott el az irodalom, az esztétika, a művelődéstörténet, a filozófia, a szociológia, a lélektan, a közgazdaságtan, a természettudomány köréből. Komlós Aladár Adyról, Móriczról, a kortárs magyarországi líráról és a modern vers problémáiról beszélt, Simándy a nyugati kultúra élvonalbeli képviselőiről és az erkölcs kérdéséről, Kudlák Lajos a legújabb művészeti áramlatokról, Magyar Emil Bergsonról és Zoláról, dr. Tótisz Béla a mélylélektanról, dr. Gyikos Mihály a szociális mozgalomról, Gerő Gusztáv a festészetről, szobrászatról és a műélvezetről, dr. Sacher Béla a zene- esztétika kérdéseiről stb. Meg kell jegyezni, hogy Losonc — mely a húszas és harmincas években kisebbségi szellemi életünk egyik központja volt, és az első írószervezke- désl kísérletek innen indultak el — 1937—38-ban is élénk kulturális tevékenységgel dicsekedhet, s ezt a Magyar Fiatalok Szövetségének ottani helyi szervezete, a Tűz Kultúregyesület szervezte meg (lásd: Sándor László: Haladó kulturális hagyományok Uosoncon. Irodalmi Szemle, 1976. évf. 8. sz.). Érdemes lenne felkutatni a kassai Renaissance ős a pozsonyi Uránia programjait is. Vannak olyan adatok, melyek alapján arra lehet következtetni, hogy ezekben a haladó polgári egyesületekben is modern és .szemtágító kulturális munka folyt.

A francia nyelvű kortárs irodalommal való kapcsolatot a két háború közti sajtónkban főleg a polgári humanista beállítottságú Krammer Jenő ápolta. Ismertető, népszerűsítő és példára ösztönző cikkei a Korunkban, A Mi Lapunkban, az Oj Munkában, az Oj Szó ban, a Magyar Figyelőben, a Magyar Tanító ban stb. jelentek meg. Levelező kapcsolatban állott C. F. Ramuz-zal és Romain Rollanddal. A nagy svájci írónak, Ramuznak az életsorsát a kisebbségi magyar írók és értelmiségiek számára példamutatónak tekintette. „Azt hihetné valaki, hogy egyszerűen regionalista író C. F. Ramuz, pedig annál sokkal több — írja. — Visszatérve oda, ahonnan indult, megvetve lábát szűkebb hazájának talaján, még nagyobb elmélyedéssel és autenticitással figyelte az életet, s azt, mint cseppben a tengert, nemcsak a maga tájhoz kötöttségében ragadta meg, hanem azon túlmenően általános emberi érvényességében, kozmikus összefüggésében .. . Szinte azt mondhatnók, Ramuz megelőzte korát. Művészetével olyan realizmusra adott példát, amelyben sok a szürrealista elem, amelybe beleférnek olyan benső szorongások is, mint a Kafkáé ... Nincs semmi csodálatos abban, hogy a kis »Pays de Vaud« visszavonult költője Igor Sztravinszkijjal került össze, mély barátság fejlődött ki köztük, közös művük a Histoire du Soldat, világsikert aratott. De nemcsak a modern zenével, hanem a modern festészettel is egybehangolódott Ramuz alkotó zsenije. Az új francia festészet atyját, Cézanne-t mesterének vallotta ... Ramuz élete és műve példa arra, hogy