Irodalmi Szemle, 1979
1979/5 - André Breton, Kaarina Helakisa, Heinz Kahlau, Hannelore Pech, Vicente Aleixandre, Eva Strittmatter, Bertolt Brecht, Gerhard Kofler: Versek
Tartósabb voltál, állandóbb nem azért, mert csókolhattalak sem azért, mert benned szorosan megkapaszkodhattam a létben. Azért, mert mint a tenger miután elönti a part homokját, félénken visszakúszik. Zöld moszatok, habok közt, boldogan menekül a tenger. Úgy mint ő jött s ment, te nem térsz vissza soha. Talán azért, mert a föveny hullámai között ide-oda hánykolódtál szüntelen, nem leltem rád. Habod nyoma mikor a víz visszahúzódik, a partszegélyen marad. Csak a szegélyeket találom. Csak a hang éle az, mely bennem maradt. Mint egy alga, olyanok csókjaid. Varázslatosan csillannak a fényben, s holttá dermednek. Végh Zsoldos Péter fordítása EVA STRITTMATTER Az emlékezet fája képeim egykor majd felfénylenek bennem s kifelé törni nem fognak sohasem elfeledem őket szemétdombra vetem mondható szavakban sosem törhetnek fel képeim végül csak elhallgatható^ majd meredek fuvallattal egy szellő a távolból selymes port gomolyogtat e faágak korábban zsenge sóhajoktól lombosak tapasztalásaim során szürkék és porosak egy ágról galamb röppen szól hozzád [törökül) hívlak s te nem hallasz ő emlékezni akar már nem tudom miért valahol valamikor valami megtörtént Bettes István fordítása
