Irodalmi Szemle, 1979

1979/1 - Ardamlca Ferenc: Gyertyák (novella)

gyermekek előre szaladtak, majd visszatértek, s Kiscsászár megkérdezte, ma- radt-e még gyertya ...

— Maradt még néhány — mondta az anyja.

— Akkor add ide!

A férfi nem figyelte a gyertyákon osztozkodó gyerekeket, a síremléket bámulta szüntelenül, és fogcsikorgatva ismételgette:

— Nem tartozunk neki semmivel! Megfizettük!

Az asszony szeme Kiscsászárt és Császárnőt követte. Rohantak a megmaradt gyertyákkal a fehér síremlék felé.

Nem fizettük meg a tízezerrel! Ez a két gyerek tízezernél sokkal, de sokkal többet ér, gondolta magában. De hangosan nem merte kimondani az ura előtt.

— Jutott volna rá több gyertya, ha el nem kéri a szomszéd gyerek.

— Micsoda? — ocsúdott fel a férfi, de a kisfiú és a kislány ekkor már a sírnál gyújtotta a gyertyát. A férfi egy hirtelen mozdulatot tett, ám a felesége lefogta a karját, mert épp akkor ért a sírhoz egy fekete ruhás, fekete kalapos nő.

— Hallottad ...? Visszaköltözött... — súgta az asszony.

A férfi értetlenül rázta meg a fejét, de hirtelen felismerte az alibifeleséget-. .Gyászfátyolban, mint özvegy, nagyon is valódi volt.