Irodalmi Szemle, 1979
1979/4 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Humoros sajtónk 1938 előtt
párti politikus stb.). A csehszlovák polgári kormányt és a magyarországi ellenforradalmi rendszert gúnyoló anyagából jó Ízelítőt adnak az alábbi politikai viccek: A miniszterelnök Košicén Benes miniszterelnök a délutáni gyorssal Košicére érkezett. A pályaudvaron Ruman zsupán, Muttnyánszky polgármester és Kiima rendőrigazgató fogadták. Kíséretével aztán bejött a városba, megtekintette a jégpályát és az esti gyorssal tovább utazott Ungvárra. Ogy értesülünk, hogy a miniszterelnök városunkba is el fog látogatni, S itt a Selmeczy-féle csillagvizsgáló-toronyból a Jupiternek és Sacher Aladárnak a pályafutását fogja „megtekinteni”. Távirat Magyarországból Dr. Herz Sándornak Lučenec: Sándor, légy szíves átjönni egy szóra. A tarnóci Ipoly- hídnál várlak március tizenötödikén délután négy órakor. Prónay őrnagy, különítmény-parancsnok. Budapesti tudósítónk jelenti Horthy Miklós kormányzó úr Őfőméltósága dr. Herz Sándor, ezidőszerint lučeneci lakosnak a háborúban tanúsított vitéz magatartásának s a háború utáni időkben a magyarság érdekében kifejtett buzgó és elismerésre érdemes fáradozásának Jutalmául huszonöt lánc vitézi telket adományozott. Az egyetlen számot (1925. jan. 31.) megért Eleven Újság Eperjesen jelent meg ás alcímében így jellemezte magát: Sárosmegye egyetlen naponként meg nem jelenő, nem politikai, nem társadalmi és nem szépirodalmi kis piszkosa. Felelőtlen szerkesztőként az „Olympi-ákok versenyének győztese”, főmunkatársakként pedig Dr. Olló, Kacsa, Koholmány és Browning vannak feltüntetve. E lap anyagaiban is sok a helyi vonatkozás és az Eperjesen közismert név (Florián Károly, Maiéter István, Schöpflin Géza, Wallentinyi Dezső). A humorszínvonal eléggé gyenge. Az 1925—1938 közötti időszakból hét humoros lapról tudunk. Közülük az 1937-ben hatóságilag jóváhagyott Drótkefe valószínűleg nem jelent meg (a nyilvántartó könyvtárakban nincs belőle példány), az 1925—1928 közt fennálló Fejtörő inkább rejtvényújságnak tekinthető, a kassai Nevető Frigó (1931) és a lévai Eleven Ojság (1934) pedig csak néhány számot értek meg. Figyelemre méltóbb humoros orgánumoknak a Stefi, a Móricka és a Vizeslepedő számítanak. A Stefi nem önálló lap volt, hanem az 1926—27-ben Halmi József szerkesztésében megjelenő Futár riportlap melléklapja, függelékrésze. Apró viccei között gyakori volt az úgynevezett zsidóvicc, amelyről a lapban Antal Sándor adott érdekes jellemzést. Szerinte a legerősebb zsidóvicceket a zsidók gyártják, és szlovákiai viszonylatban „a zsidóktól szerkesztett A Reggel című napilapban is az Jelenti a vidámságot, hogy mindig Kohnt csalja meg a felesége”. A Stefi — a főlapjához hasonlóan — az irodalomnak is figyelmet szentelt és mulatságos paródiákat és travesztiákat közölt. Egyik travesztiája Edgar Poe A holló-Jának a mintájára készült és aktuális szlovákiai politikai, irodalmi és közállapoti eseteket figurázott ki: Lesz-e Kázmér igazgató, lesz-e a barátnőm Kató, lesz-e egyszer Jeruzsálem egyik külvárosa Makó? Lesz-e menüm minden napra, wekker órám virradatra? Bankba pénzem mikor teszem? Szólt a holló: „Sohasem!” Lesz-e aspirlnből üllő, lesz-e miniszter Szüllő, lesz-e Lórándi nagy író Bräuer Géza városbíró? Jön-e még Faragó vissza, lesz-e Pozsony város tiszta, Locsolják-e az uccákat ezentúl majd rendesen? Szólt a holló: „Sohasem!” Az 1926—27-ben Pozsonyban megjelenő Móricka az alcíme szerint „a nevetőizmok fejlesztésére, a máj és a vesék froclizására” szolgáló hetilap volt. Anyagának a fele
