Irodalmi Szemle, 1979

1979/4 - ÉLŐ MÚLT - Cuth János: Szemelvények Beöthy László írásaiból

Ugyan asszonyom, ne legyen oly türelmetlen! — szól az orvos egy tisztes asszonysághoz, ki huzamosabb idő óta aszkórban szenvedett. — Csak nem kívánhatja ön, hogy szerelemmel önt ismét tizenhat évessé tegyem?!

— Azt nem kívánom — felelt a beteg — hanem azt óhajtom inkább, hogy oly gyógyszert rendeljen, mely által kilencvenhat évessé lehessek.

(Cholera csepp)

TANÁR: Beszéljen ön domine, a lélek halhatatlanságáról.

TANÍTVÁNY: A lélek halha... halhatat... a lélek halhatatlansága... valóban a lélek... (elakad)

TANÁR: Elég, elég! Mi sem tudunk róla többet.

(Humorisztikus naptár)

Ugyan ne zúgolódjatok — inté hajdan jobbágyait a tiszttartó:

— Győződjetek meg, hogy az uraság csak javatokat akarja!

— Meg vagyunk mi győződve arról nemzetes uram, hogy az uraság csak a „javunkat” kívánja — szólt egy élemedett jobbágy — mi pedig éppen azt nem akarjuk neki odaengedni!

(Cholera csepp)

Minden színek között leginkább gyűlölém a kéket; azt is csak azért, mert e szint választék az emberek az állandóság színének. Milyen szatíra! Mintha volna az életben, az emberek közt, a természetben valami állandó!

(Ördög Róbert)

— Hát te Peti, hogy vagy, mióta nem láttalak?

— Hja, bizony rosszul. Megházasodtam.

— Hisz az nagy boldogság.

— Nem nagy boldogság biz a, mert szerfelett rossz feleséget kaptam.

— Az már baj!

— Nem olyan nagy baj biz az, minthogy szerfelett gazdag.

— így hát szerencsés vagy!

— Azt sem mondhatnám, mert a múlt hónapokban ezer birkám döglött meg.

— Szegény Peti! De sajnállak!

— Sohase sajnálj pajtás. A birkák bőrét eladtam, s egy kis házat vettem az árán.

— Tehát veszett fejszének nyele került. Lám, mégis csak szerencsés fiú vagy.

— Dehogy vagyok. Az a házam is elégett.

— No, ez már aztán igazán malőr!

— Azt sem mondhatnám, mert a házammal a feleségem is odaégett.

(Cholera csepp)

A „Délibáb” szerkesztőjét nem rég egy francia utas látogatá meg.

Az asztalon Délibábok hevervén, a francia kérdé:

— Mi az a Délibáb?

— Délibáb — felel a szerkesztő — körülbelül annyi, mint fata morgana.

— Igen? Oh értem! Tehát ez az, amit az ember midőn messziről néz, minden szépet mutat, s midőn közelről, az maga a semmi.

Válogatta: Cuth János