Irodalmi Szemle, 1979

1979/4 - ÉLŐ MÚLT - Tőzsér Árpád: Lila moja lila... (Egy Amadé-vers értelmezéséhez)

társaságba betéved — esetleg az ott mulató Lilája kedvéért betér a vers hőse; a ra- koncátlankodókat rendreinti, kigúnyolja és megfékezi, majd maga is velük mulat. Ezeket az érzelmi fordulatokat hűen követi-tükrözi a vers akusztikai építkezése: 1., a részeg gajdolás, 2., a józan értelem, 3., a gúny, 4., a felszabadult jókedv, 5., a szerelmi játék hangjai.

Az érdekesség kedvéért azonban „fordítsuk” magyarra a vers „szlovák” versszakait:

1.

Lila

Kedves Lilám Lásé, gásé, Burenda Hipp, hopp sza sza merenda, Reverenda.

2.

Csiri, csáré, Iá, Iá,

Falala Hochus pochus Effeta!

Hajsza csáré staféta Szép Bözsike

3.

Hej sza sza hopsza Hopszasza!

Cinci, finci nyulacska,

Kacsó csacsó szlovákocska Búm! Búm! az orrára.

4.

Dínom dánom Babbcsek (Fillér), Húm (hallgat) az orros. Lírum lárum a hegedű, Ireg-morog a duda Idd a borod.

5.

Dini dini Mimi Rimini,

Terci, ferci en-ó-nó Glágla, kortyold a pálinkát Térdre!

6.

Heje huja az enyém!

Luluja!

Szlrki-szarka fiókája Három articsóka-szellentés Csiki csoki.

A kevert szókészlet, a magyar—szlovák jelleg a makaróniköltészet formáihoz közelíti a verset, habár nem kétséges, hogy Amadé nem makaróni-versnek szánta. A szlovák nyelvű kifejezésekkel ő takarni akarta a jelentést. S talán nem megyünk túl mesz- szire a következtetéseinkben, ha megkockáztatjuk a véleményt, hogy a vers hőse maga Amadé, aki valószínűleg nem vetette meg a parasztszeretőket sem, de ezeket a szerelmeit titkolni akarta, ezért vall egy ilyen szerelmi viszonyáról magyar—szlovák nyelvű makaróni-versben. A 18. századi magyar olvasó számára (akárcsak ma Weöres Sándor számára) a moja, roztomilá, pekna beta stb. jelentése rejtve is marad, ezek a szavak csak zeneiségükkel hatottak, „értelmetlen dalolásnak” tűntek. De ez nem változtat a tényen, hogy pontos jelentésük van. Csak egy plusz-szem kell hozzá. A három veréb hetedik szeme.