Irodalmi Szemle, 1979
1979/4 - ÉLŐ MÚLT - Cuth János: A magyar humor előfutára
A magyar humor előfutára Első irodalomtörténeti jelentőségű humoristánk, Beöthy László munkássága túlnyomó- részt az 1850-es évekre esik, tehát Jókaiéval párhuzamosan halad. Élményvilága is sok, szembeötlő hasonlóságot mutat Jókaiéval. Ö is Komárom szülötte, iskoláit — Jókaihoz hasonlóan — szülővárosában, Pozsonyban, Pápán, majd Kecskeméten végzi. Nevét elsősorban mint regényíróét emlegeti az irodalomtörténetírás, holott novellái és humoreszkjei kiforrottabb alkotások, bár tagadhatatlan, hogy a magyar regény kialakulása terén is vannak érdemei. Jókaival ellentétben, ő nem annyira a nemesi, mint inkább a polgári élet megnyilvánulásait tűzi tollára. Nyilvánvaló tehetsége korántsem tudott kibontakozni: mindössze 31 (!) évet élt. Ennyi idő a legtöbb prózaírónál csak arra elegendő, hogy a zsengék megszülessenek, s egy-két részletben megcsillanjanak valódi erényei. Beöthy László 1826. május 1-én született. A kollégium és a középiskola elvégzése után jogot végez Kecskeméten. Szülei akarata volt, hogy fiukból ügyvéd váljon. így, ennek az akaratnak engedve, Beöthy joggyakorlatot folytat Komáromban. 1848-ban az Erdélyi Unió tárgyalásaira küldte ki a vármegye. A szabadságharc kitörésekor ő is honvédnek állt, s végigharcolta a schwechati csatát is. A szabadságharc bukása Komáromban érte, ahol mint hadbíró tevékenykedett. Ezt követően rövid ideig vándorszínész, majd végleg az írói pálya mellett dönt. Első humoreszkje 1845-ben jelent meg. Pesten telepedett le, ahol hamarosan egész írói társaság verődött össze körötte. „Testre szabott” szerep volt ez számára, hiszen látszólag könnyűvérű legény volt, amolyan Lisznyainak való korhely cimbora, akivel gyakorta mulatott együtt, az ötvenes évek derekán — mégis sok benne a mélázásra, érzelmességre való hajlam. Kozmopolita beállítottságú, ami a munkái zömét kitevő viccekből és humoreszkekből is kitetszik. Az anekdótától — amely Móricz Zsigmond fellépéséig a magyar irodalom egyik fő alkotóeleme — ő jutott el elsőként az irodalmi értékű humoreszkig. Közel állt a német humoristákhoz, kiváltképp a bécsi Saphírhoz. Stílusára igen jellemző a szójáték, valamint a meghökkentő, badar hasonlatok kedvelése, például az effélék: „lábal vékonyabbak voltak az idétlen sikolásnál”. Némely elbeszélésében feladja élcelődő stílusát, és szerepet juttat a jellemzésnek, környezetleírásnak, emberi tanulságoknak. Bohéméi, kártyásai, kikapós menyecskéi minduntalan visszatérnek, de olykor eredeti magyar figurákra, hangoskodó táblabírákra, naiv, vaskalapos professzorokra is rátalálhatunk az írásaiban (Telivér angol; Első szülött). Nem humoros elbeszéléseinek (Komédia és tragédia; Ördög Róbert) legsikerültebb lapjait olyan zsánerképek alkotják, amelyek Jókai olvasására vallnak, és erősen érvényesül bennük a francia romantika, kivált Sue hatása. Beöthy azonban, francia mintaképeit követve sem elégszik meg a bűnügy, kaland és borzalom olyasfajta szélsőségeivel, amilyenekre a negyvenes évek íróinál — Kuthynál és Nagy Ignácnál — bukkanhatunk. A „Goldbach és comp. fűszerkereskedése” című regényében az író nagy lépést tesz, a kisvárosi üzletemberek hétköznapjainak plasztikus megrajzolását kíséreli meg. Kár, hogy realizmusa gyakran a romantikába csap át. Beöthy László éles szemmel látott rá az élet fonák helyzeteire és az emberek gyarlóságára, amelyeket aztán a gúny tárgyává tett. Az ötvenes évek legnépszerűbb írójának tartották. Kibontakozó tehetsége s fejlődőképessége arra enged következtetni, hogy Beöthy az élvonalbeli írókhoz ia CUTH JÁNOS
