Irodalmi Szemle, 1979

1979/4 - Mészáros László: Humor és szatíra a csehszlovákiai magyar irodalomban

A regény szerkezetét a káderlap részei és pontjai alkotják. Törvényszerű a tudat- áramlásos, filmszerű cselekménybonyolítás és leírás alkalmazása (amit a regény megjelenése idejében egyesek azzal utasítottak el, hogy a hősnő elmélkedése nem cselekmény). A regény anyagában aztán egyrészt az alaphelyzet paradox volta variálódík tovább — tehát az, hogy lehetetlen általános logikára épülő formai keretek közé szorítani egy sajátos életet, sorsot —, másrészt felvillannak azok a történelmi paradoxonok is, amelyek az ilyen méricsgélő káderezést létrehozták és éltetik. Azok az idők, amikor „egy grammnyi papirosnak több súlya volt, mint egy emberélet ténybeli bizonyítékainak”. És az olyan félelmetes alakok, mint Csermalek, akinek ez a hitvallása: „Vannak módszerek, amelyek mindenütt alkalmasak arra, hogy alkalmazzuk őket. Cser- roalek még az alkalmazás módját is elárulja: „Addig ütök, amíg ráhibázok”. Tartalmilag tehát a Kásahegy nemcsak a formalizmus szatírája, hanem a köpönyegforgatásé, a kisfasiszta és dogmatikus módszereké is. Több helyen magát a történelmet is ironikusan veszi szemügyre az írónő.

Vannak azonban a Kásahegynek lényeges fogyatékosságai is. Az első talán az, hogy az írónő túlságosan megbízott a káderlap kérdéseinek élményfrissítő és válogató funk- ■ciájában. Pedig az anyagot sokkal átgondoltabban, rafináltabban is meg lehetett volna szerkeszteni. Nagyobb baj azonban, hogy Dávid gyakran megreked a verbális humornál és nem tudja következetesen érvényesíteni a szatirikus szemlélet követelményeit. A regény reális ideje egy délután, míg a hősnő átrágja magát a kásahegyen. S bár sor kerül ugyan a szatirikus látásmód által megkövetelt ítéletre és elutasításra, mert tűzbe kerül a káderlap, de ezzel vége is a regénynek. Pedig az is izgalmas lehetett volna, hogy milyen utakat jár be egy ilyen káderlap, milyen reakciókat vált ki. hogyan fordulnak bizonyos adatok a megkérdezett ellen stb., s mindaz ami új dimenzióval gazdagíthatta volna a művet. (így a regényben keveset tudunk meg a Hangulatot Terjesztő Társaság és a hasonló intézmények működéséről.)

A Látomásokban tovább tompult Dávid Teréz szatírájának éle. (A kötetet a nyelv! frissességgel és a verbális humorral szembeni tartalmi lemaradás jellemzi.) Helyenként valóban jól és érdekesen mondja el az írónő a többé-kevésbé ismert dolgokat. Dávid Teréz bevallja: „A humor tulajdonképpen felhígított élettapasztalat. Ostyába burkolt tanulság. Vízben oldott Igazságosság”. A kötet legjobb humoreszkjei talán a Kartársaim, kortársaim sorozat, valamint a Bűnügyi regényt írok és A kis Kati című írások.

A komikus szemlélet elemeivel — főleg a nyelvi humorral — valamint a komikum kifejezőeszközeinek alkalmazásával Dávid Teréz ifjúsági regényeiben is találkozhatunk /Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság). Drámáira később visszatérünk.

Az indító ötlet frappáns voltát, a vállalkozás nagyságát tekintve Szabó Béla Ebek lázadása című szatirikus regénye kívánkozik a Kásahegy mellé. Ám míg Dávid regénye fogyatékosságai ellenére is mindmáig élvezetes és elgondolkoztató olvasmány, az Ebek lázadásáról nem mondható el ugyanez. Bár Dávid Teréz sem aknázta ki következetesen az alapötlet adta lehetőségeket, Szabó Béla viszont nem gondolta át az ugyancsak remek ötletből származó következményeket.

A regény értéke az alapötlet, azaz hogy a kutyatársadalom az emberi világ pontos tükre. Szabó helyesen fogalmaz a regény első mondatában: „Hogy az olvasó közelebbről megismerhesse Tipet, elsősorban be kell mutatnunk a gazdáját”. Csakhogy a továbbiakban túlságosan mereven ragaszkodók ehhez a képlethez és elhanyagolja a kutyák „kutyái” jellemzését. Helyenként mintha emberek csevegnének és fecsegnének a regényben. Pedig az, hogy egy farkaskutyáról vagy bulldogról van-e szó, korcsról vagy íajkutyáról, nem elhanyagolható dolog. A kutyák jellemzése Szabónál kimerül valamiféle „kutyaszexuológiai” leírásokkal. A nem átgondolt, nem kifejtett alapötlet okozza a könyv néhány alapvető fogyatékosságát. Nincs például elfogadhatóan megindokolva, hogy miért éppen az ember ellen lázadnak fel a kutyák, holott általában ők a hűség megtestesítői. A Tip vezette „kutyafasiszta” mozgalomnak tehát a kutyatársadalmon belül kellett volna lezajlania, hogy az analógiák találóak; s a párhuzamok érvényesek legyenek. A kutyafélék világának rendkívül gazdag és differenciált volta szinte tálcán kínálta a jobbnál jobb megoldásokat (például: a hiénák összeesküvése, korcsok ura- lomrajutása, elvadult kutyák megostromolják egy város kutyatársadalmát és így tovább). Gyengíti a fasizmussal való analógiát, hogy Szabó Béla regényében az ebek