Irodalmi Szemle, 1979
1979/4 - Bettes István, Dénes Györg/, Flnta László, Gál Sándor, Keszeli Ferenc, Simkó Tibor, Soőky László, Tóth László: Borzolt tollal (versek)
tudja, hívő vagy ateista a jövevény, magam is iparkodtam, válaszolta és eltátotta barlang-nagy száját, jaj, orrom nyergéről riadt szárnycsattogással landol a szemüveg, na de rini, rinikém, rebegem halálra váltan, de csak ásított, ő, csak ásított szegény, biztosan álmos, ki tudja, mióta nem aludhatott már, gyere, kicsim, mondom néki szelíden, szinte kedveskedve, s óvatosan kisegítem szekrény-börtönéből, kivezetem a konyhából, üggyel-bajjal átpréseli magát a szűk ajtón, holnap szélesebb ajtónyílásokat vágatok, gyere, aludnod kell, tente-tente, lefektetlek, tente-tente, én majd elalszom a földön, jó nékem ott is, tente-tente, haj, hányszor aludtam már a puszta földön, selyemszőr-pázsiton, láva-aszfalton, várótermek holt-hideg kövén, annyira megszoktam, hogy az ágyra különben is csak ünnepnapokon mászok föl, menj arrább, édesem, suttogom a feleségemnek a hálószobába érve, a feleségemnek, aki elnyújtózva alszik a franciaágyon, a feleségemnek, akinek a homlokát fedeztem fel először; aztán a szemét; később a száját; most már belülről, magamból csókolom', juj, honnan hoztad ezt a randa dögöt, kiált föl rémülten, mikor meglátja a rino- céroszt, na de kérlek, na de kérlek, hebegem, de a rinocérosz szerencsére nem figyel, dúdor pista mély-kék és mély-lila festményét nézegeti révülten, ki ez a festő?, kérdi, a lelkemet festette bele ebbe a képbe, a barátom, aki száműzetését tölti ezen a földnek nevezett szaros kis csillagon, de feküdj le már, feküdj csak le, kedves, nyugtatom a jövevényt, aki alig hajtja nyugovóra formás szép fejét, már fújja is a kását, aztán nehogy horkolni merészelj, szólok még rá erélyesen a feleségemre, holnap majd elmesélheted, hogy álmodban egy angyal szállt le melléd az ágyba, s én megbo- csájtom néked ezt az álmot, mert ez egyszer valóban nem én alszom melletted, s talán már nem is alszom melletted soha, a rinocérosz helyettem jött, mert nekem mennem kell, mennem kell, mennem kell-----------t I dézetek — a központozás megváltoztatásával — Nádas Péter Észrevételek című szövegéből (Mozgó világ, 1979. 1. sz.)
