Irodalmi Szemle, 1979
1979/4 - Zs. Nagy Lajos: Rendetlen napló (humoreszk)
Zs. Nagy Lajos RENDETLEN NAPLÓ VASÁRNAP Reggel havazás. Ijedten nézek ki az ablakon: ma sem lehet új életet kezdeni, marad hát minden a régiben. Olvosni fogok. Egy piros könyvet bámulok tizenöt percig a könyvespolcon, nem tudom melyik könyv lehet, innen az ágyból képtelenség elolvasni a elmét, túl messze van és ravasz félhomályban, felkelni semmi kedvem ilyen hóhullásban, noha idebent nem havazik. Valami könnyebb feladatot kell megoldanom. Itt van például az iráni kérdés. Az iráni kérdést sem tudom megoldani. Egy sereg varjú repül át irtózatos károgással az udvarom fölött, erről eszembe jut, hogy fogalmam sincs, mi közöm nekem Khomeini főpaphoz. Űjságíró kollégáim ezt elfelejtették megmagyarázni. Szégyellem, de azt sem tudom, mi a siita vallás lényege. Lexikon sincs a láthatáron. Miért is akartam én új életet kezdeni? Mert vasárnap van? A vasárnap nagyon alkalmas a sorsdöntő lépésekre. Az embernek ki sem kell lépnie az ágyból, csak elhatározza, hogy ezentúl így és így lesz, tehát egészen másképpen, mint tegnap vagy tegnapelőtt. A baj csak az, hogy odakint szorgalmasan havazik, a hópelyhek szelíden és ábrándosán keringenek, az udvarom fölött fekete siita főpapok kárognak. Nagyon álmosító ez az egész ... Délután ébredek. Valami szépet álmodhattam, mert túl könnyűnek érzem magam, túl könnyűnek és derűsnek ahhoz, hogy az életemre gondoljak, mint olyanra, amin változtatni kéne. Különben is: a vasárnapi paprikáscsirke megvárt, a tévében nemsokára kezdődik a derék Derick esete. A súlyosabb dolgok maradnak holnapra! KEDD A súlyos dolgok tegnapra maradtak. A legsúlyosabbnak egy riport megírása ígérkezett, meglepő módon elég gyorsan megírtam, igaz, hogy így utólag nem találok benne se cselekményt, se mondanivalót, tehát alighanem . . . tökéletes. Ma ún. pénztári nap van nálunk. El kell számolnom legutóbbi riportutam költségeit. Amire egyébként 500 korona előleget vettem fel. A végösszeg százötven korona, háromszázötven visszafizetendő a pénztárnak. Hogy ezt miképp csináltam, örök rejtély marad a számomra. A utóbbi időben nem iszom szeszes italt és egyéb módon sem tivornyázok. A riportjaim olyan kurták és tömörek, hogy a normámat csak valami csoda folytán teljesíthetném. Újságíró nyelven: túlnagy önköltséggel termelek. Egykoron matematikából jelesre érettségiztem ... SZERDA, CSÜTÖRTÖK Egész nap szomorkodtam, minden különösebb ok nélkül — úgy gondolom, ezt hívják tiszta szomorúságnak. Én mindenesetre így nevezem. Olyan búval bélelt
