Irodalmi Szemle, 1979
1979/1 - Dobos László: Hólepedő III. (regényrészlet)
Ägyást rakok a fűlepedő közepére, a kastélykert sarkaiból hordom össze a földet. Hosszú ágyást, és szélesíteni fogom, legyen mit átugrania a lovaknak, szakadjon meg vágtájuk egyhangú robaja. • Tánccsoportot alakított, előbb gyerekekből, ažtán nagyobbakból. Hetenként kétszer éneklés, kétszer tánc, három estéje így Is szabad. Összejöveteleket szervezett, vidám találkozásokat, elhatározta, partnert keres magának. Olykor önérzetét is félre tetté. Összesúgtak, hölgyválaszt kiáltottak, s ő sorra kérte föl a fiúkat. Figyelte arcukat, viselkedésüket, csak úgy könnyen, nevetgélve, mosolyogva... Lépkedtek, s közben méricskélte őket, nem is akarta tudni, ki kicsoda: fiút, férfit keresett, olyat, aki a következő körben is táncra kéri, aki felkéri harmadszor, negyedszer, sokszor, mindig. Kedves volt mindenkihez, egyformán. Mégis: csak jöttek és mentek, vissza-visszakérték, aztán lekoptak. Pajtáskodni, haverkodni akartak, de komolyan nem közeledett, nem maradt meg mellette senki. Leverten ment haza ilyen estékről. Álmában dühösen vitázott: — Saját tapasztalataimat mondom: a falu közössége újrarétegződött, itt ismét van lenn és fenn... S ez a közösség nagyon jól ismeri az értékrendet, pontosan tudják, mit ér egy tanári diploma ... — Mennyit is? — kérdezte valaki. — Lecsúszott a ranglistán, most valahol középütt van s tovább veszíti értékét. A foglalkozások és a szakma aszerint jó vagy rossz, hogy mennyit jövedelmez: ma az anyagi tehetősség íratlan erő. S persze, a hivatal, s a többi társadalmi lehetőség, az összeköttetések pókhálója... Pénz és befolyás egymás mellett futó sínpárok, kanyarognak, alagútba rohannak, látszólag el is távolodnak, végül is célba érnek. Az állomás neve: Érvényesülés ... Nem így van? — Elfogult vagy, és egyoldalúan ítélsz! — Lehet, pesszimistának mondanak, amit mondok a bőrömön tapasztalom. Az emberek nagyrésze boldogulása vagy továbbjutása érdekében szinte mindenre képes. Nem így van? Odakínálja testét is, tisztaságát, érintetlenségét, vagyontárgyait. S a li- hegés szüneteiben ott van az ital, a második fizető eszköz, a puhító, az ördög első' arca... Nem így van? Ezt akkor is látom, ha behúnyom a szemem. S az eligazítás, a lányoknál már tizenöt éves korukban megkezdődik. Csoportosulnak iskola, szakmák, munkahely, közös utazások szerint. S az évek csak erősítik a rétegződést... A fiúkat megtanítják fölfelé nézni, a pénz irányába. — Az emberek dolgoznak, a munkájuk arányában igénylik a jobbat. Néha az a benyomásom, hogy te valami messzi ismeretlenből cseppentél ide, csinoska. Mit vártál? Gémeskutakat, süvegelő parasztokat, hajnali harangszót, szüzek futását, paripás herceget? — Nem azt találom, amit vártam. Én tisztességes kívánok lenni, és igaz, így közelítek az emberekhez, s zavar, hogy az általam ismert emberek nagyrésze valamiképp erős kíván lenni. Kitűnni, feltűnni, megmutatni, bebizonyítani __s a nagy h ázak, a tárgyak sokasága csak erősíti ezt a kényszert... Miért van ez? — Tisztesség, becsület, a lélek mélyebb rétegeiben lakozik, csinoska. Lehet... Igen, a törvényt is, nem a gyengébb szab, hanem akinek biztonsága van, pozíciója, pártfogói, összeköttetése, ivócimborái. Aki egyedül van, akármilyen erős is, kiszolgáltatott. Keserű hangulata csak akkor oldódott, amikor másnap megállt a padsorok előtt. Az ünnepek kivételt jelentettek a napok sorában. A táncosok sikeres fellépése után fiatalok csokra zárta magába, ölelték, kezét szorongatták. Hazafelé menet a házak előtt ráköszöntek az asszonyok: — Aranyos volt, szép tanító kisasszony — mondták egymás után. Ilyenkor a tánc ritmusa, a gyermekéneklés tiszta harmóniája ismét eggyé olvasztotta előtte a világot. Nem volt ember a tantestületben, aki ne hívta volna látogatóba. El is ment, sorra vizitált mindenkit. Fogadták kedves vendégként, traktálták... A férfiak megnézték a lábamat, a nők a ruhámat, aztán poharaztunk, nevetgéltünk. A beszéd az iskoláról folyt vagy a vendéglátók gondját-baját mondtuk sorra. Akár a körhinta, akárhonnan kezdtük, csak körbe forogtunk. És állandóan ugyanaz: lakás, berendezés, fizetés, beosztás, takarékoskodás, ki mit vett és szerzett... És persze a nemzetiség, a magyarság, helyzetünk és jövőnk...
