Irodalmi Szemle, 1979
1979/3 - ÉLŐ MÚLT - Varga Imre: Földrengés két korszak határán
sítjäk a mai Szlovákiában a történelemben nagy szerepet játszott várakat, s a szlovák irodalmi hagyományokat is igyekszenek 130—140 évnél messzebbre kiterjeszteni. Ennek egy ideig irodalompoltikai akadálya is volt, lévén, hogy a háború utáni irodalompolitika az osztálykategóriákat a mainál sokkalta merevebben, dogmatikusabban alkalmazta, szerepet ezzel csupán a forradalmi hagyományoknak adott. Később a nem egyértelműen forradalmi, de haladónak tekinthető hagyományok figyelembevételével vált teljesebbé a folytonosság; majd a haladó hagyománynak nem tekinthető kulturális értékek fölfedezésével, újra publikálásával. Korbely versének újrakiadása és más hasonló — értéknek, de nem haladó hagyománynak tekinthető — barokk vers újrakiadása a szlovák nemzeti kohézió erőteljesebbé válását jelzi, másrészt viszont a szlovák történelmi tudat megerősödését. A hagyományfeltárás csak abban az esetben nacionalista, ha más nemzetek értékeinek mellőzésével, sőt tagadásával akar érvényesülni. A hagyomány értéke ugyanis nemcsak a nemzeti kultúra rendezésében mutatkozik meg, hanem a nemzetközi viszonylatokban is. Kár, hogy a barokk költészetet bemutató említett gyűjtemény ezt nemigen veszi figyelembe, s kísérő tanulmánya nem vizsgálja kellő alapossággal sem a cseh nyelvű korabeli lírát, sem pedig a magyart. (Pedig formák és témák cseréjével, vándorlásával gyakorta találkozunk a közép-európai kultúrákban, s nemcsak a mű- költészetben, hanem a népköltésben is.) Tanulságos most ismét visszalapoznunk Pray György mester írására, amelyben Fúró Mihály debreceni togátus prózába áttett földrengés verse is szerepel. Fúró verse deákul íródott, hasonlóan Pray tartalomismertetése; függelékünkben tehát fordításban szerepel.2 Fúró Mihály diáktársa Székely Pál, ugyanekkor szapphói strófákban írja meg Komárom pusztulását. Verseik átmenetet képeznek Korbely és Baróti Szabó földindulás poémája között. Fúró versében nem az Isten büntetéséből pusztul el a város, hanem az „engesztelhetetlen sors” hatalmából. S nem nehéz itt ráismernünk a klasszikus (görög) irodalom sors fogalmára. Ugyanakkor a kor átmenetisége, kettőssége íratja le,Fúróval, hogy romokat látó utazó imádkozzék az elpusztult városért, s azt is, hogy félje a poklot, (de aligha a keresztény vallás pokláról van itt szó), majd: az isteni hatalom e helyen sem. megvetendő. A prózában idézett vers szakítás a barokkal, különösen annak religiós alapjával, s nem akarja az engedetlen nyájat az Egyház aklába visszaterelni. Nem vallásos célzatú. Inkább a krónikási hitelességre törekszik; de még a barokk pesszimizmusával: „Úgy élj, mintha mindennap meghalnál... s úgy halj meg, hogy örökre élj, többé meg nem halandó.” Ez a mondat, noha csak közvetve, de istenes életre serkent, az örökkévalóságot ígérve cserébe az erkölcsös életért. Az iménti idézet talán megvilágítja a barokk és a klasszicizmus közötti kor bonyolultságát, s ellentmondásoktól sem mentes világnézetét és művészeti felfogását. S végül: noha Korbely reflexív költeménye mai olvasójának sok mindenben más a nézete, mint a régi kor emberének, sok aktuális mondanivalóra akadhat. A földrengések ellen mindmáig nem tudunk védekezni; s hány város, az ember kezemunká- ját dicsérő település, hány pompás épület pusztul el a gyakori természeti csapásoktól a világ minden részén. Hiába ismerjük a földindulások természetét, majdnem semmi, amit pusztító erejük ellen tenni tudunk. Versfordításom legyen hát a méltatlan elpusztuló emberi alkotások siratója. Gyászének a halottakért az élők és munkálkodók nevében. JEGYZETEK 2. Korbely nevét, a szlovák kutatók kétféleképpen írják. A magyarosan (ebben az alakban használom én is) vagy a mai szlovák kiejtés szerint: Korbeľnek. Lefordított versének kézirata a budapesti Széchényi Könyvtárban található Quar. Slov 5 jelzet alatt. 2. „Állj meg utazó! Ott, hol annyi szép épület itala, lassítsd lépteidet, hogy lássad a helyet, hol annyi ezer lélek lakást választott, s ne légy a romba dőlt tornyoknak, házaknak nyomorultan poraiban fetrengő városnak könnytelen szemlélője. Halljad a haldoklók nyögését, a gyengék siralmas panaszait, a hulló tetők recsegését. Gondold, hogy a föld
