Irodalmi Szemle, 1979
1979/3 - LÁTÓHATÁR - Švejda, Jiří: Autóstop (novella)
— Megállhatunk a motoresztnél, és ... megebédelünk — javasolta. — Köszönöm, nem fogadhatom el. Valahol kint is átöltözhetem... Karéi furcsa melegséget érzett. Reszketni kezdett a keze. A hidegleléses remegés egy idő múlva átterjedt az egész testére. Vajon mit akarhat ez a lány, gondolkodott. Mit kínál? Lestoppolt egy autóst, könnyed célzást tesz a csodálatra, a formaság kedvéért megsértődik egy kicsit... Pénzt akar talán? Ambiciózus, megbízható férfi. Állítólag ezt kellett hogy mondja Paryz. A megbízható azt jelenti, hogy az illetőnek nincsenek gyenge pontjai. Rápillantott a lányra. Szépség. A haja már megszikkadt. Gyönyörű haja volt. — Egy réten is megállhatunk valahol — szólt ismét Karéi. — Kezd perzselni a nap. Ha nem siet túlságosan, egy óra múlva száraz lesz a ruhája. A lány nyugtalan lett. Látszott rajta, hogy habozik. — Inkább nem — mondta kis idő múlva. Megkínálta cigarettával. A lány élvezettel szívta le a füstöt. Nagyokat slukkolt. Be kell dobni egy-két viccet — gondolta Karéi. Biztos, hogy valami ilyesmi a terve. így nem öltözhetnek olyan lányok, akik egyszerűen csak meg akarnak érkezni valahová. Ismét remegni kezdett a keze. Néhány másodpercig nem hallott. Megszűnt minden hang. Elnémult a világ. Karéi Frydrych letért egy mezei útra, mely egy mély árok mentén vezetett. — Hová megy? — szólt meglepetten a lány. Karéi nem válaszolt. Nem is tudott persze, nem tudta mi lesz, ha majd megáll, nem volt tapasztalata az ilyesmiben, egyelőre csak ment. El, mennél messzebb az országúitól, oda, ahol a zöld növénygubancból egyszerre kinőtt az erdőszél. — Álljon meg! — kiáltotta a lány rémülten. Nem vett róla tudomást. Rátaposott a gázpedálra, csak úgy porzott utána. — Ne bolondozzon, forduljon meg! Mit csinál? — kiabált a lány felháborodottan. Miért állított meg, gondolta Karéi. Miért stoppolt rövid szoknyában, melltartó nélkül? Persze, kell egy kis teketória. Betért az erdőbe. A kocsiutat mindkét oldalon sekély árok szegélyezte. Már akár meg is állhatna, futott át rajta, ám hajtania kellett tovább és tovább, mert egyszerűen nem tudta, mit tegyen, ha majd csakugyan megáll valahol. — Álljon meg! A lány megpróbált felállni, de a védőöv visszarántotta az ülésre. Annyit még látott, hogy a lány kikapcsolja a csattot. Azután valami kitépte kezéből a volánt, a kocsi felemelkedett, a két kerék kibicsaklott, hiába próbálta tekerni a volánt, sehova se mozdult, a kocsi eleje beesett az árokba, a sárvédőkön fájdalmasan felcsikordult a pléh, majd az egész kocsi mozdulatlan maradt. — Uramisten! — kiáltott fel Karéi, kioldotta az övét, megrázta a kocsi ajtaját, de nem nyílt. Teljes erejéből meg kellett löknie a vállával, hogy kiszállhasson. A sárvédő, a lökhárító, a krómozott homloklemez és a motorház teljesen deformálódott az ütéstől. Rettenetes, gondolta Karéi és csak bizonyos idő után döbbent rá, mi történt voltaképpen. Az összenyomódott sárvédő szétszakította a gumiabroncsot. A másik kerék a levegőben lógott, a kocsi erősen neki volt nyomódva egy fatörzsnek, és a motorcsészével a sáros földre támaszkodott. Innét aztán nem jutok ki, suhant át agyán, és úrrá lett rajta a félelem. Hogy magyarázom majd meg, hogy éppen itt karamboloztam? Szörnyűség! És mindez e miatt a lány miatt. E miatt a hisztériás ravasz dög miatt! Ökölbe szorította a kezét és tekintetével a lányt kereste. A lány azonban eltűnt. Azt gondolta, hogy félelmében megszökött, ám amikor közelebb lépett a kocsihoz, megpillantotta az ülés alatt. — Te liba! — kiáltotta. — Nyomorult ostoba némber! Megérdemelnéd, hogy alaposan felképeljelek! Ökölbe szorított kézzel közeledett felé, de a lány nem törődött vele — összekuporodva halkan nyögdécselt. — Mi történt? — bizonytalanodott el Karéi, és fölébe hajolt a lánynak. A lány természetellenes helyzetben feküdt, rároskadva a sebességváltó karra. Nem volt bekapcsolva a védőöve, futott át Karéi agyán. — Mi baja van? — hebegte zavartan Karéi.
