Irodalmi Szemle, 1979
1979/3 - LÁTÓHATÁR - Švejda, Jiří: Autóstop (novella)
— Mi vonzza magát, kisasszony annyira Zatecbe, hogy minden hónapban oda utazik, feláldozva az évi szabadságát is. — A fiúm van ott. Katona... — Katona? — csodálkozott el Karéi. — Igen, katona! — felelte a lány váratlan eréllyel. Karéi megsértődött. Szeszélyes majmok, gondolta. Az ember segít rajtuk és ez a hála! És miért? Egyetlen szóért, egyetlen gesztusért, pedig hát oly könnyen érthető, ö maga is volt katona, ráadásul már a huszonötödik évét taposta, de semmilyen komolyabb ismeretséget nem kötött. Ostobaságnak tartotta. Amíg az ember nem teremti meg a megfelelő alapokat, ne nősüljön. A megfontolatlanság csak bajt hoz az emberre. És egyébként is, mire annyira sietni. Legalább megőrzi a fiatalságát az ember. Ö már betöltötte a harmincat, amikor megszületett az első lánya, a második pedig csak négy év múlva... Szerette, nagyon szerette a kislányait. Minden embernek van valamilyen motorja, amely hajtja őt. Karéi a kislányaiból merített erőt. Az eső elállt. Felragyogott a nap. A lány hallgatott. Feje ide-oda ingott az ülés fejtámasztóján. Ügy látszott, hogy alszik. — Már régóta jár Zatecbe. — Második éve — sóhajtott fel fáradtan a lány. — Szeptemberben leszerel. — Maga talán haragszik? — Ä, dehogy is ... — Tudja, ez olyan dolog, amin érdemes egy kicsit elgondolkodni — mondta Karéi kis idő múlva. — Egy férfinak, mielőtt megnősülne, a tőle telhető módon először meg kellene teremtenie az erkölcsi és anyagi biztonságát... — Ezt hogy érti? Hogy legyen autója? — szakította félbe a lány. A férfi leereszkedően és megvetően elmosolyodott. — Egyáltalán nem, úgyhogy fölösleges haragudni. Van lakásuk, vagy legalább komolyabb ígéretük a lakásra? Ugye hogy nincs. És ha lenne is, még hol van a bútor? Szőnyegek, függönyök, minden egyéb, ami a lakás berendezéséhez kell. Egyszóval pénz. — A pénz nem minden. — Rendben van, de ez csak afféle kibeszéd. — És maga azt gondolja, hogy a szerelem kevés? Karéi Frydrych figyelmes lett. Majd enyhén elmosolyodott. — Végképp nem gondolom, ellenkezőleg, a szerelemből szépen meg lehet élni. Sőt, egészen jól lehet élni belőle ... — Csakhogy amiről maga beszél, az nem szerelem. — Talán nem az. De megfelelő biztonság, a szükséges anyagi eszközök nélkül nősülni, már megbocsásson — ostobaság és felelőtlenség, és tehetetlenség is. A mai legénykék megjátsszák a romantikust, hogy elpalástolják a tehetetlenségüket. A nagy- zolás az egyetlen, amit tudnak. A lány nem válaszolt. Megsértődött, gondolta Karéi. Azt hiszi talán, hogy az öregedő férfi irigysége beszél belőlem, vagy játék az egész? Az úttesten egy Škoda bukkant fel előttük. Karéi gázt adott és kockázatos módon megelőzte a Skodát. A lány leküzdve merevségét a sebességmérő felé bökött. — Azt tartják, hogy igazi sofőr akkor kezd lenni az ember, ha legalább húsz ezer kilométer van már mögötte — mondta. — Fél talán? Ez nem az első kocsim. Volt egy Skodám, nyolc évig, és azelőtt tíz évig egy Spartakom ... — Megmondaná, kérem hány éves. — Harmincnyolc — mondta Karéi. — Talán sok? — Egyáltalán nem. Egyébként nem néz ki annyinak, végképp nem. Karéi elmosolyodott. A lány szavai kellemesen simogatóak voltak. Ö a nő, és ő bókol nekem. Ez is elég különös. — A helyes életrend — mondta. — Az embernek vigyáznia kell magára. Ügyelnie kell, hogy mértékletesen táplálkozzék, ne igyon sokat, ne lustálkodjon. De úgy látom, maga fázik... — észrevette, hogy a lány didereg. — Megállhatna, kérem? Szeretnék átöltözködni, a táskámban van ... Karéi köhintett. Mi egyéb volt ez, mint kihívás, suhant át rajta. A blúz alatt semmi sincs. Mije van tulajdonképpen egy ilyen lánynak a testén kívül?
