Irodalmi Szemle, 1979
1979/3 - LÁTÓHATÁR - Švejda, Jiří: Autóstop (novella)
Jiŕí Svejda AUTOSTOP Paryz vállalatigazgató tüntető pillantást vetett a villanyórára, mely az iroda ajtaja fölött függött. Karéi Frydrych értette, mit jelent a pillantás. Vége a fogadásnak. Amikor az irodába lépett, fél tizenegy volt. Most tizenegyet mutatott az óra. Harminc percet töltött az igazgatónál, ez sokat jelent. — Az ülés után okosabbak leszünk, mondta Paryz és összecsukta a fekete bőrdossziét. — Ügy hogy türelem, mérnök elvtárs, még egy hét türelem. Karol Frydrych kijött az irodából és még a titkárságon is mosolygott. Csak miután becsukódott mögötte a hatalmas párnázott ajtó, szomorodott el. Nem mondhatja, hogy sokat megtudott volna. Tulajdonképpen semmit sem tudott meg. Még egy hét bizonytalanság és nyugtalan várakozás. — Fél óráig volt az igazgatónál. Hlaváč alig tíz percig — mondta a titkár. — Hogyan? Hlaváč? Ja úgy... — Karéi ismét elmosolyodott. A titkár fürkésző pillantást vetett rá. — Az igazgató elvtárs említést tett magáról az üzemvezetők tanácskozásán. Azt mondta: ambiciózus, de megbízható ember. Meglehetősen ritka kombináció. Karéi türelmetlenül előre lépett. — Gondolja, hogy Hlaváč... — vágott bele tenyerével könnyedén a levegőbe. — Várnia kell egy darabig — vont vállat a titkár. — Most majd gyakrabban látjuk egymást. A titkár felállt az asztaltól és az ablakhoz lépett. — Kocsival jött? — kérdezte barátságosan. Karéi rátámaszkodott a mellvédre és kihajolt az ablakon. Az igazgatóság előtti jókora parkolóhely tele volt autókkal. Eltartott egy ideig, míg megtalálta a saját kocsiját. — Igen. Az a fehér Zsiguli az enyém. A második sorban áll, jobbról az ötödik. — Üj? — Két hónapja vettem ... — És milyen hibák mutatkoznak rajta? — Eddig semmi bajom nem volt vele. Mondhatom, megbízható kocsi, tudja, azelőtt Skodám volt, nemigen panaszkodhattam rá, de igazán csak most tudom, mi az az automobil. Kényelem, gyorsaság, elegancia ... A titkár rábólintott. — Arra a Hlaváčra különben vigyázzon — mondta váratlanul. — Nehéz lesz lenyelnie, ha magát nevezik ki... — Értem. És köszönöm. Tudja, féltem egy kicsit... — Örülök neki, hogy a segítségére lehettem... — mondta a titkár és kezet adott Karéinak. — Maga lesz a legfiatalabb üzemvezető, ragyogó jövő vár magára. A gépkocsi egészen átforrósodott a napon. Karéi kinyitotta az összes ablakot és lassan, csaknem lépésben hajtott ki a parkolóhelyről. Mielőtt kiért volna az országútra, még egyszer visszatekintett a pazar irodaházra. Ragyogó jövő, gondolta. Üzemvezető, igazgatóhelyettes és egyszer talán vállalatigazgató is. Pontosan megszabott karrier. Megbízható szamárlétra. Ha egy férfi tudja mit akar, annak meg is lesz az eredménye, csak türelmesen várnia kell. És ébernek lennie! Ez a legfőbb. Egy harmincnyolc éves üzemvezetőnek ébernek kell lennie. A motor halkan zümmögött. Az utastérben mérséklődött a meleg. Amikor Karéi elhagyta a pályaudvar mögötti rakodóhelyet, feltámadt a szél, betört a kocsiba és
