Irodalmi Szemle, 1979

1979/3 - LÁTÓHATÁR - Chudoba, Andrej: Asiagói harangok (elbeszélés)

Néhány perc múlva belépett az apáca, és behívta a szanitéceket, hogy vigyék ki a holttestet. Azután még egy pillanatig elidőzött az üres ágy fölött, s nem lehetett tudni, hogy imádkozik-e, vagy az ablakon át az őszi napkeltében gyönyörködik.

Az aljegyzőnek eszébe Jutott a pénz, erőlködve a halott kabátjához vonszolta magát, mely ott lógott az ágya végében. Megtapogatta a bélést, feltépte a piszkos vásznat, kiszedte a bankókat, azután az ajtóra, majd a parasztra, végül a rózsaszínű ablakra nézett. Markában szorongatva a pénzt bepréselte magát az ablakba, de nyomban visz- szafordult és meghökkenve kiáltotta:

— Emberek, hiszen ott... ott nincs semmi, csak kövek, falak, s a kopár udvar!

A bankjegyek kicsúsztak a kezéből és szétszóródtak a kövezeten. Nagy nehezen leereszkedett a földre, egy százlírás után nyúlt és révetegen bámult a napbarnított, kon^ tyos, feketeszemű nőre.

Ardamica Ferenc fordítása

Lea Mrázová: Štefan Kvietik