Irodalmi Szemle, 1979

1979/1 - Csanda Sándor: Fábry Zoltán és az „emberirodalom”

elhallgatni, akik a jövő emberországot építik. Minden alkalmat meg kell ragadni, hogy az átkozottakat, a ma eretnekeit kifacsart emberszíveknek megmutassuk. Ezért, ezért volt az egész most is. Ölvedi és a P.M.H. csak apropos. Nekem nincs fórumom, (egyforma »erkölcs«- és »tekintet«-zárak fogadnak mindenütt). Egy-egy vétózó, mutogató cikk — minden. És még ezért is könyörögni kell, engedményeket tenni, hogy valami, valaki mégiscsak a fülekbe kerüljön. És hiába minden bántó célzás: Stósz, hogy messze van, falu. Nevetek. Nem érzem, nem haragszom. Stósz (átkos, szeretett börtönöm), dacára mégis a szememben a felderítő madárperspektíva: az ember”. (1926, IV. 21.)

Fábrynak e polémiában kifejtett álláspontja megegyezik a német baloldali expreszio- nisták felfogásával, mely szerint az író őrhelyen áll, sasszemmel kell figyelnie az ellenség minden mozdulatát. Fábry különösen a kritikus posztját tartotta strázsajel- legűnek, „s aki azon áll, annak szerinte — amíg az emberebb embert, az igaz emberséget veszély fenyegeti — nem lehet és nem szabad elméláznia írói alkotások megejtő szépségein, a művészi képzelet játékain: figyelnie kell mindenkor készen a harcra” — állapítja meg Krammer Jenő. (Irodalmi Szemle 1967. 7. sz.) Könnyű észrevenni, hogy ezek a szempontok később törvényszerűen elvezettek a stószi író antifasiszta küldetéstudatához.

Ugyancsak vehemensen avatkozott be a stószi író a Reggel hasábjain a „Toll és bor" vitájába. Ezt a polémiát egy gyönge költőnek, Rév Józsefnek az egyik keresztényszocialista lapban közölt javaslata váltotta ki, mely szerint íróink üljenek le egy „pofa borra a legenyei restiben”, s akkor nem fognak egymás közt veszekedni. Fábry más cikkeiben is hangsúlyozza, hogy az ilyen kvaterkázás, bor melletti fecsegés a dilettantizmus egyik szülőanyja: „Végre: a kvaterka révében! Fel, fel a legenyei restibe! Mert aki eddig nem tudta, most látva lássa, hallva hallja a legújabb, a legősibb igazi szlovenszkói irodalmi irányzatot, a döntő, mindenütt uralkodó kvaterkásokat. Nagyszerűen méltoztatott ezt kiböffenteni, ügyvéduram! ... Kvaterkaesztétika!” (Reggel, 1926. II. 1.) A cikk ostorozó hangja, élesen támadó kifejezései mintegy előhírnökei a később kibontakozó harcos, antifasiszta publicisztikájának: „Mert hideglelés, undor rázza az embert. Mert nem ezekről a senkipoétákról, leány- és legényegyleti szentségekről, irodalmi kalandorokról, nem ezekről a restilovagokról, fehérasztalurakról van szó, de a káplános tömjénezésen, ördögűzésen (...) túl — meztelen valóságban ott áll az egész tragikus magyar mentalitás, a kvaterkaélet hű tükörképe: a hivatalos, fémjelzett és népszerű magyar kvaterkairodalom.”

Mivel Fábry egyre aktívabban vesz részt a szlovákiai magyar irodalmi életben, egyre több vitája is támad. A Kassai Naplóban is egyre élesebben ír Holló Ferencről, Inczin- ger Ferencről, ölvedi Lászlóról és általában a dilettánsokról. Ugyanakkor az emberirodalmat már elsősorban nem emberszeretetként, hanem emberi tettként, „bátor emberi szó”-ként értelmezi, vagyis radikalizálja a fogalmat. „Nem a kritika hiányzik, de az irodalom, melyhez a kritika hozzányúlhat, mely kritikára ért. Nem a kritika hiányzik, de a fórum (orgánum, lap), mely helyet mer adni — kritikának (...) Nem szabad nevetni és szomorkodni, ha az ember találkozik a szlovenszkói hackenkreuzer- lovag: Ölvedi László — véres gyerekszájával, és nem szabad egy világos példába sűríteni a komázó kvaterka-kritika bűnét, és rámutatni lemondóan és búcsúzón a vicinális irodalom sínéi közé esett Mécs Lászlóra...” (1925. VII. 12.)

A kvaterkát és az expresszionista emberirodalmat állítja szembe a stószi író Dienes Lászlónak, a Korunk első szerkesztőjének Művészet és világnézet című könyvéről szóló ismertetésében is (Reggel, 1926. V. 30.). Rögtön felismeri, hogy a könyv forrása a német expresszionista elméleti irodalom az új művészetről: „Rosszakarat azt mondhatná: Dienes könyve a német expresszionista teória irodalom lecsapódása. Tény: a hatás tagadhatatlan, de elkerülhetetlen.” Feltűnő, hogy Fábry az ismertetésből kihagyja Kassák nevét, noha Dienes tájékoztató jellegű könyvecskéje gyakran emlegeti. A recenzió egyébként baráti hangú, s amint a Fábry-levelezésből tudjuk, kritikusunk akkoriban került kapcsolatba a szerzővel és a Korunkkal.

Falu Tamás Kicsinyesek című regényével kapcsolatban a stószi kritikus a politikai szempontú kvaterkairodalom fogalmát emlegeti, s nem véletlenül, mert a könyv kisvárosi szereplői gyakran kvaterkáznak. Figyelmet érdemel, hogy Fábry a szlovákiai magyar könyvek többségét már megjelenése alkalmával elmarasztalja, szigorúan, de