Irodalmi Szemle, 1979

1979/3 - Moyzes Ilona: Estefelé, A hazugságod (versek]

MOYZES ILONA

Estefelé

Bár a nap

körútját rég bejárta, az ég alján még

kékbe olvad a sárga.

Majd egy perc alatt hirtelen szürke lesz minden s mindenem.

Mint a tűnő füst...

Mégis:

láng vagyok az alkony hamujában.

A hazugságod

Homlokom hideg égitest, a gondolat feldagad benne,

mint a köd.

Hazugságod,

melyet

a tűző nap alatt ezernyi féreg bomlaszt már, úgy fekszik holtan ott, mint a dög.

Kétárnyékú lelked tükre:

az vagyok.

Visszhang nélküli omladék vagy,

Csúcsokra hágtam;

lezuhanásom a büntetésem.