Irodalmi Szemle, 1979
1979/3 - Moyzes Ilona: Estefelé, A hazugságod (versek]
MOYZES ILONA Estefelé Bár a nap körútját rég bejárta, az ég alján még kékbe olvad a sárga. Majd egy perc alatt hirtelen szürke lesz minden s mindenem. Mint a tűnő füst... Mégis: láng vagyok az alkony hamujában. A hazugságod Homlokom hideg égitest, a gondolat feldagad benne, mint a köd. Hazugságod, melyet a tűző nap alatt ezernyi féreg bomlaszt már, úgy fekszik holtan ott, mint a dög. Kétárnyékú lelked tükre: az vagyok. Visszhang nélküli omladék vagy, Csúcsokra hágtam; lezuhanásom a büntetésem.
/