Irodalmi Szemle, 1979
1979/2 - FIGYELŐ - Grendel Lajos: Gion Nándor: Latroknak is játszott
Te közel vannak egymáshoz. Mind a ket- ten lázadók, csak éppen más-más módon rekesztik ki magukat a közösségből. Az •egyik a mindenkori törvényeket sérti meg, a másikból különc lesz. Körülöttük csupa nagyszerűen megrajzolt epizódfigura. Gion emberábrázolását akár tanitani lehetne. Végül is a kitűnő történetek s a típusalkotás professzionalizmusa éltetik a regényt. A bonyolultabb lelki folyamatok ábrázolásával azonban adósunk marad az író. Lényegében a választott forma csapdája ez. A pszichologizálás hiteltelenítené a történeteket, a krónikás pozíciója viszont •alkalmatlan arra, hogy az emberi természet rejtettebb folyamatait is tetten érje, holott épp ezeknek a rejtett folyamatoknak az ábrázolása az igazi kihívás az író számára. Rézl, Gallai István felesége, a német Stefan Krebs lánya, felpofozza öcs- csét, Pétert, amikor az Keveházira akarja magyarosítani a nevét. r'1dig Rézi gyerekei nem is tudnak m< németül. Akkor honnan mégis ez a (. len fellobbant nemzeti öntudat? Egy kicsit értetlenül állunk Rézi haragja ©lőtt. Peter Krebs sorsa még izgalmasabb. Hiszen az elmagyaro- sodó sváb fiú a kommunistákhoz csatlakozik, de hogy miért, legfeljebb sejthetjük. Gion írói módszerének legbántóbb következménye, hogy amit a könyvből mint olvasók megtudunk, az írótól tudjuk közvetlenül, s nem az alakok belső fejlődésrajzából jövünk rá — magunktól. Gion információkkal lát el bennünket, ahelyett, hogy ezeket az információkat következetesen a történetbe vagy a jellemekbe kódolná bele. Más kérdés, hogy a regény epizódjai miért nem épülnek fel szuverén építménnyé? S hogy a regénynek miért csak horizontális kiterjedése van? A kérdés tehát ez: Szenttamás szociografikus pontosságú képe, a közelmúlt történelmi keresztmetszete pótolhatja-e az elsikkadt regényt? Regény-e a Rózsaméz, vagy regényes szociográfia? Mintha Gion Nándor maga sem döntötte volna el, hogy regényt írjon-e, vagy pedig szociográfiát. A regényíró nem lehet puszta krónikás, teljes személyiségével részt kell vennie az eseményekben, amelyeket ábrázol, s erre a teljesen kívülálló krónikás pozíciója a legkevésbé alkalmas. Végső soron azonban azt a strukturáló elvet hiányoljuk, amely a számtalan kitűnően megírt epizódot egyetlen látomásba fogná össze. /Fórum Könyvkiadó, 1977). Grendel Lajos KULCSÁR FERENC
