Irodalmi Szemle, 1979

1979/2 - FIGYELŐ - Varga Rózsa: Käfer István: Az Egyetemi Nyomda 400 éve

Köfer István: AZ EGYETEMI NYOMDA 400 ÉVE (1577-1977)

Aligha van még egy olyan jelentős és nagy történelmi múltú kulturális intézményünk, mint amilyen az Egyetemi Nyomda, amely 400 év óta folyamatosan szolgálja a magyarországi művelődés ügyét. A Nyomda alapításának 400. jubileumára az ELTE Bölcsészettudományi Kara a múlt év szeptemberében nemzetközi tudományos ülésszakot rendezett (az ott elhangzott előadások anyaga feltehetően rövidesen megjelenik), maga az Egyetemi Nyomda pedig azzal ünnepli ezt az évfordulót, hogy nagyon szép, reprezentatív kiállításban jelentette meg a 400 év termését és a nyomda történetét bemutató kötetet.

A kötet szerzője Käfer István, a szlovák-magyar vonatkozású tanulmányaiból, közéleti szerepléseiből jól ismert szlavista. Könyvét nagyjából a kronológiához alkalmazkodva hat fejezetre osztotta. Ezt a forrásmunkákat felsoroló bő jegyzetanyag, a Nyomda egyes korszakainak kiadványait nyelvi felosztásban feldolgozó statisztikai táblázatok, névmutató s 232 illusztrációs képanyag jegyzéke egészíti ki.

A szerző a XI. századi nyelvemlékeinkben Zumbathel néven említett Trnava város, s a magyarországi könyvnyomtatás történetébe beleágyazva írja le az Egyetemi Nyomda ősének, a Telegdi-Nyomda megalapításának történetét. Eszerint az első ízben 1473-ban Budán, majd a XVI. században a reformáció szolgálatában főként Erdélyben működő nyomdák sorában a nagyszombati a nyolcadik; s amit a szerző nem hangsúlyoz kellő nyomatékkai: az ellenreformáció szellemi harcának jegyében indult. E tény nem feledtetheti viszont azt a pozitív szerepet, amelyet az Egyetemi Nyomda a magyar és másnyelvű közép- és dél-kelet-európai népek kultúrájában betöltött.

A nyomdaalapítás kezdeményezője a román származású, neves magyar humanista történetíró Oláh Miklós, aki II- Ulászló, II. Lajos, Mária királyné (1526— 1542 között Brüsszelben), majd I. Ferdi- nánd szolgálatában a legmagasabb egyházi és világi méltóságok birtokosa, s a török elől Felvidékre szorult Habsburg- Magyarország szellemi és politikai életének szervezője és irányítója volt. Betelepítette a jezsr'Ilkát, újraindította az oktatást, s Bu:'\ majd Esztergom eleste után Nagyszomoat az ő kezdeményezése nyomán vált a korabeli Magyarország kulturális centrumává. Munkáját tanítványa, a bihari jobbágycsaládból származó hitvitázó író, Telegdi Miklós érseki helynök, majd később Pázmány Péter, az egyetemalapító folytatta. Telegdi azért vásárolta meg a bécsi piaristáktól a nyomdát s azért telepítette meg Nagyszombatban, hogy a Bécsben Indított „Az Evangéliu moknac ...” című Bornemissza Péterrel vitázó művének további részeit kinyomtathassa. A Nyomda első terméke — mintegy a próbanyomtatványa — Lorenzo Ma- gio ausztriai jezsuitának az olomouci püspöki szeminárium Mária-kongregációja számára írt, Rómában jóváhagyott szabályzata volt, melyet még abban az évben Telegdi postilláinak és Pécsi Lukács később híressé vált kalendáriumainak megjelentetése követett.

Az ellenreformáció céljainak, ideológiájának reakciós voltához kétség nem férhet. S furcsa módon, de a történelmi fejlődés dialektikájaként az egykori Magyar- országon általában, s a szlovákság esetében különösen, ez a kiindulásában retrog- rád, a reformációtól minden lelket visszahódítani akaró türelmetlen törekvés vált a nemzeti kultúrának, tehát már a következő, a polgári rend kibontakoztatásának elősegítőjévé. A reformáció a XVI. század végére már Magyarországon is dogmatikussá merevedett, elvesztette szociális, progresszivitását. Egyetlen megmaradt elő