Irodalmi Szemle, 1979
1979/2 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Végh László: Könyvek és olvasók
Móricz Zsigmondi (26), Arany János (17), Ady Endre (15), Berkesi András (14) stb. A szlovákok elsősorban a három legolvasottabb magyar klasszikus — Jókai, Petőfi, és Mikszáth — műveit kedvelik. Jókai népszerűségét jól szemlélteti az a tény, hogy a szlovák olvasóktól legkedveltebb írójuk, Jilemnlcký 120 szavazatot kapott, Jókai pedig 255-öt. A magyar nemzetiségűek közül — hasonlóan, mint az előző két esetben — a magyar írók műveit legkevesebbet az általános iskolát be nem fejezett idősebb személyek olvassák, legtöbbet pedig a 15—19 évesek, valamint a főiskolai műveltségűek, főleg az alkalmazottak és a diákok — e társadalmi csoportokban lényegében minden kérdezett személy megemlítette valamelyik magyar író nevét. A nemzeti romantika íróit (főleg Jókait és Petőfit) minden társadalmi csoportban, csekély eltérésekkel a válaszolók négyötöde olvassa. A XIX. századi realizmus íróit (főleg Mikszáthot és Gárdonyit) mindegyik társadalmi csoportban átlagosan a válaszolók 40—45 százaléka olvassa. A XX. századi kritikai realizmus íróit (főleg Móriczot és Adyt) a válaszolók egyharmada olvassa. A szocialista realizmus íróinak műveit legtöbben a középkorú, érettségizett alkalmazottak olvassák. A szórakoztató irodalmat legjobban a fiatalok, közép- és főiskolai műveltségű diákok és alkalmazottak kedvelik. A kortárs magyar írók művei sajnos nagyon kis mértékben terjedtek el a szlovákiai magyar olvasók körében. A szlovák mintában a magyar írók műveit szintén a fiatal, magasabb műveltségű alkalmazottak és diákok olvassák a legtöbbet. A szlovák válaszolók (tehát a tulajdonképpeni olvasók) a magyar klasszikusok műveit a magyarokkal megegyező arányban olvassák. A kortárs magyar írók műveit a szlovákok csak nagyon kevesen olvassák — e jelenség ugyancsak a fordítások hiányával magyarázható. Kutatásunk eredményei alapján felvázolhattuk, hogy jelenleg milyen a könyvolvasáskultúra helyzete a szlovákiai magyarság kulturális életében, pontosabb választ adhattunk arra a kérdésre, hogy mennyit, milyen nyelven és mit olvasunk. A könyvolvasás problematikáját hagyományos szempontokból kiinduló szociológiai módszerek segítségével közelítettük meg. Olvasás-vizsgálatunk egy széles körű nemzeti kultúra-kutatás szerves része volt, ezért nem állt módunkban mélyebben foglalkozni az olvasói ízléssel, a szépirodalom terjedésének útjaival és még több fontos problémával. Főleg a szlovákiai magyar irodalom olvasásával kapcsolatban volna fontos foglalkozni a kérdések felmérésével. A további olvasás-szociológiai vizsgálatokhoz kutatásunk eredményei remélhetőleg jól használható szempontokat szolgáltathatnak. JEGYZETEK A magyarországi olvasás-kultúrára vonatkozó adatokat a következő munkákból merítettük: H. Sas Judit: Emberek és könyvek, Akadémiai Könyvkiadó, Budapest 1968. Gondos Ernő: ízléstípusok a magyar olvasók körében, Valóság 197217. Gondos Ernő: Kutatások az olvasói ízlés világában, Társadalmi Szemle 1969/4. Gereben Ferenc: Az irodalmi ízlés belső szerveződésének kérdéséhez, Kultúra és Közösség 1974/2.
