Irodalmi Szemle, 1979
1979/2 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Végh László: Könyvek és olvasók
orientációja, azaz melyik nyelven olvasnak leggyakrabban könyvet a vizsgált magyar és szlovák nemzetiségű személyek. Milyen nyelven olvas leggyakrabban könyvet magyarok szlovákok csak szlovák és cseh 2,7 60,8 csak magyar 62,4 2,5 egyaránt szlovák és magyar nyelven 22,9 24,2 nem olvasok könyvet 9,9 10,6 nem válaszolt 2,1 1,9 Mindkét mintában a válaszolók többsége legszívesebben az anyanyelvén olvas könyvet. Mind a magyarok, mind a szlovákok egynegyede azt válaszolta, hogy egyaránt olvas szlovák és magyar nyelven is. Csak nagyon kevesen válaszolták, hogy leggyakrabban nem az anyanyelvükön olvasnak könyvet. A válaszok személyi adatok szerinti csoportosítása képet ad arról, hogy melyek a vizsgált lakosságnak azok a rétegei (társadalmi csoportjai), amelyek túlnyomórészt csak az anyanyelvükön olvasnak, és melyek azok, amelyek mindkét nyelven képesek kielégíteni művelődési szórakozási Igényeiket. Életkor szerint a magyar lakosság legfiatalabb (15—19 éves) és 30 évnél idősebb korosztályainak több mint a kétharmada, a 20—29 éveseknek a fele leggyakrabban magyarul olvas; szlovákul és magyarul egyaránt a legtöbben a 20—29 évesek közül olvasnak (több mint kétharmaduk) — ez a korosztály tehát a legaktívabb kétnyelvű réteg a könyvolvasás terén. (A szlovák mintában az életkor szerinti csoportosításkor a kutatás eredményei nem mutattak ki lényeges különbségeket.) Mindkét nemzetiségnél az iskolai végzettség szintje és a vele szorosan összefüggő foglalkozás jellege határozzák meg a legalapvetőbben azt, hogy az olvasó milyen nyelven képes irodalmi értékek befogadására. A vizsgált magyarok közül a középiskolainál alacsonyabb műveltségűek túlnyomórészt csak anyanyelvükön olvasnak, az érettségizettek és a főiskolai végzettségűek az átlagosnál jóval (több mint 30 százalékkal) magasabb arányban olvasnak szlovák és magyar nyelven is. A főiskolai műveltségű magyaroknak több mint a fele (57 százaléka) olvas egyaránt szlovákul és magyarul. A szlovák lakosság közül szintén az érettségizettek és a főiskolai végzettségűek olvasnak a legtöbbet egyként szlovákul és magyarul (egy harmada az e csoportokba tartozóknak), de az egyes műveltségi csoportok közötti különbségek itt nem olyan markánsak, mint a magyaroknál. A magyar mintában jelentős különbségek mutatkoznak az olvasás során előnyben részesített nyelv kérdésében az egyes foglalkozási csoportok szerint is: az alkalmazottak fele és a diákok egyharmada egyaránt szlovákul és magyarul is olvas, de a többi foglalkozási csoportban (munkások, mezőgazdasági dolgozók és háztartásbeliek) a válaszolók túlnyomó többsége csupán anyanyelvén olvas könyvet. A „milyen nyelven olvas” kérdésre kapott válaszok elemzéséből tehát jól látható, hogy a magyar lakosság egyes társadalmi csoportjai közül a fiatal, magasabb műveltségű alkalmazottak és diákok csoportjai szinte azonos intenzitással olvasnak szlovák és magyar nyelven, míg a többi csoportoknál az anyanyelven való olvasás van túlsúlyban. A kutatásban sajnos nem határoztuk meg egyértelműen, hogy vajon szépirodalmi vagy szakkönyv olvasásáról akarunk-e információt kapni, de feltételezhetően az értelmiségi réteg nyelvi orientációját az olvasás terén döntően meghatározza az a tény, hogy a magasabb műveltséget nagyrészt szlovák vagy cseh főiskolákon szerezték, így a szlovák és a cseh nyelvű szakmai irodalom olvasása számukra szükségszerű és általánosan elterjedt. Olvasás-szociológiai vizsgálatunk egyik legfontosabb feladata volt felmérni, hogy jelenleg kik a vizsgált dél-szlovákiai területek (cseh, szlovák, magyar és csehszlovákiai
