Irodalmi Szemle, 1979

1979/2 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Végh László: Könyvek és olvasók

kérdőíveket elkülönítve, két önálló mintaként értékeltük, ami lehetővé tette az elért eredmények, adatok összevetését.

A kutatás során felmértük a dél-szlovákiai lakosság kulturális életének legfontosabb területeit (újságolvasás, televíziónézés, rádióhallgatás, könyvolvasás, színházlátogatás, kulturális rendezvények látogatása stb.). Felmértük a kulturális élet fejlődésének legfontosabb feltételeit (nemzetiségi iskolaügy, nyelvkérdés); végül vizsgáltuk a nemzetiségi kapcsolatokat is (nemzetiségi tudat, előítéleteket stb.).

Jelen írásunkban csak a könyvolvasásról nyert legfontosabb adatokkal ismertetjük meg az olvasót. A könyvolvasás — több szociológiai vizsgálat tanúsága szerint — a televíziónézés, rádióhallgatás, az újságolvasás mellett a legkedveltebb szabad idő tevékenységek közé tartozik. Magát az olvasást két legfontosabb funkciója — szórakozás és ismeretszerzés — az egyén (kulturális) életében meghatározó Jelentőségűvé avatja. A könyvolvasással összefüggő problémákat kutatásunkban hat kérdésből álló kérdéscsoporttal közelítettük meg. Mivel kutatásunk az első olyan széles körű reprezentatív szociológiai vizsgálatnak tekinthető, amelynek célja képet kapni a szlovákiai magyarság kulturális életének jelenlegi állapotáról, a könyvolvasást Illetően is az eddig hiányzó alapvető információk megszerzésére törekedtünk. Az adatfelvétel módszereit és technikáit a felvázolt célnak megfelelően hagyományos szempontok alapján dolgoztuk ki: felmértük a házikönyvtárak nagyságát, megkérdeztük mennyit és milyen nyelven olvasnak a vizsgált személyek, s végül arra kaptunk választ, kik a legkedveltebb írók (a cseh és a szlovák, valamint a magyar és a csehszlovákiai magyar irodalom alkotói közül) a dél-szlovákiai olvasók körében.

Mivel a könyvolvasás színvonalának és elterjedésének egyik fokmérője a házikönyvtár nagysága, első kérdésünkkel azt mértük fel, hogy a vizsgált 1062 magyar és 913 szlovák nemzetiségű személyeknek hány könyvük van otthon. Közülük csak elenyészően kevesen (a magyarok 2,9, a szlovákok 4,4 százaléka) válaszolták, hogy nincsenek otthon könyveik. A megkérdezettek csaknem felének (a magyarok 43, s a szlovákok 44,7 százalékának) 50 kötetnél kisebb házikönyvtára van, egy harmadának viszont több mint 100 könyve van, ami kétségkívül pozitív jelenség. A házikönyvtár nagyságát a vizsgált személyek iskolai végzettségének szintje határozza meg alapvetően: a legkevesebb könyvük a be nem fejezett általános iskolai műveltségűeknek van (két harmaduknak nincs, vagy kevesebb mint 25 könyve van; legnagyobb házikönyvtárral a főiskolai végzettségűek rendelkeznek, több mint felének 300-nál több könyve van otthon).

A következőkben azt vizsgáltuk, hány könyvet olvasnak el évente a kérdezett személyek.

A vizsgált terület magyar lakossága mérsékelten többet olvas, mint a szlovákok, de az egyáltalán nem olvasó személyek száma mindkét mintában azonos nagyságú (13, illetve 13,4 százalék) volt. A nemzetközi szociológiai irodalomban rendszeres olvasónak általában azt tekintik, aki legalább havonta egy könyvet elolvas. Ennek megfelelően vizsgálatunk alapján a szlovákiai magyar felnőtt lakosság több mint egyharmada tekinthető rendszeres olvasónak, ami nemzetközi összehasonlításban Is nagyon jó arány. (Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal felmérése szerint a felnőtt lakosság 25 százaléka olvas rendszeresen könyvet.) Életkor szerint legkevesebbet a 60 évnél idősebbek, legtöbbet a 15—24 évesek olvasnak. Az olvasás intenzitását meghatározó tényezők közül a legjelentősebbnek itt is az iskolai végzettség bizonyult. Legkevesebbet a be nem fejezett általános iskolai műveltségűek olvasnak, több mint 50 százalékuk egyáltalán nem, s több mint egyharmaduk csak 1—5 könyvet olvas el évente; legtöbbet az érettségizettek és a főiskolai végzettségűek olvasnak, többségük több mint 11 könyvet olvas el évente, tehát rendszeres olvasónak számít. Jelentős különbségek mutatkoznak a vizsgált személyek foglalkozása szerint is: legkevesebbet olvasnak a háztartásbeliek és a mezőgazdasági dolgozók (többségük az idősebb korosztályba tartozik) — egyötödük egyáltalán nem olvas; a legtöbbet az alkalmazottak és a diákok — több mint egyharmaduk évente 21 könyvnél többet olvas.

Kutatásunk egyik legfontosabb céljának tekintettük a nemzeti és nemzetiségi kultúrák közeledési folyamatának vizsgálatát, valamint annak megállapítását, hogy milyen jellegű jelenleg e kultúrák egymásrahatása és együttműködése. Ennek érdekében a könyvolvasás-vizsgálat során felmértük, milyen a vizsgált terület lakosságának nyelvi