Irodalmi Szemle, 1979

1979/2 - Hviezdoslav, P. O.: A vadőr felesége (részlet)

P. O. Hviezdoslav

A VADŐR FELESÉGE

(RÉSZLET)

Mint fészek óvó szárny alatt, terebélyes bokrok ölén: hegyek áthatlan rejtekén áll csöndben az erdei lak.

Ügy áll itt, gőg és szédület nélkül, pompátlan, egy kerek tisztás közepén, biztosan, mint egy virágzó kép, olyan. Pökhendi várnál biztosabban, melyet az ősök halhatatlan ereje — hogy bevehetetlen — s félsze — hogy alááshatatlan legyen — magasra — szikla-bércre, kemény gránit-szikla fejére kőbálványokból épített. S e vár onnan néz szüntelen le — alatta a sizéles világ minden zuga, hajlata, titka.

Figyeli a történteket, tudja, hová ki érkezett, s tudja, mit jósol a vidék könyve. S ha észreveszi távol gyanús fellegek közeledtét, idegenek fegyverkezését, hallja harc vagy háború hangját — ezer keze kész van azonnal: egyik hidat von szorgalommal, a másik a meredek várfok hegyére tűz vérpiros zászlót.

S tüzeket gyújtanak sietve, tájat s népet figyelmeztetve, hogy messze is hallják, míg mások a tornyokban buzgón sürögnek, harangot kalapáccsal vernek; emitt páncélt meg kardot kötnek, amott harci jelszókat szőnek.

Ezek a raktárokból fegyvert s halált a lőrésekhez versenyt visznek, mások a várbeli