Irodalmi Szemle, 1979
1979/2 - Ozsvald Árpád: Kazinczy, Hegymászó (versek)
Hegymászó A csúcsot még elérhettem volna . . . Idelátszik a kopasz hegyorom. Pilinkél a hó. Két szikla közé ékelődve várom a hajnali nap sugarát, kuporgok szélernyés, vízmarta hasadékban és alattam a mélyben szürke gomolygás, alattam a mélyben minden összetörhet. Már nincs félelem se, csak zsibbadó végtagok, ólmos fáradtság, égő szemhéj, sziklák és szelek hidege, kötelek kusza, dérvirágos fonadéka. Behunyt szemmel is újra látom, álmomban hányszor megjelent a csúcs, a jákóbi létra fokain csüngve emelkedtem, kékülő testtel verődtem éles könyökű sziklafalhoz. Most ily közel, a kelő Nap ezüstjében, érzem a csúcs magányát és szürkeségét. Ma még elérhettem volna ... De minek? Kötelem szögre akasztva, indulok hazafelé. OZSVALD ÁRPÁD
/
