Irodalmi Szemle, 1979

1979/2 - Szilvássy József: Jubileumi jegyzetek

sedését, ideig-óráig tartó csüggedésen, kiábrándultságon is úrrá levő elkötelezettségét, a sziszifuszi munkának tűnő, de mégis eredményt hozó tevékenységét? Lehet, sőt tanulságul, okulásul az utánuk jövőknek kell is. Ma jobbára még csak legendákban, emlékezésekben, szívet-lelket melengető történetek szintjén él közelmúltunk, s ezen belül a CSEMADOK három évtizedes tevékenysége. Hallottuk, az egykori sajtóban olvastunk azokról a színjátszókról, tánco* sokról és énekesekről, akik hóban, sárban, metsző szélben is eljártak próbálni, szerepelni, művészetet, kultúrát terjeszteni, önmagukat és másokat is gazdagítani. Tudunk arról is, hogy a CSEMADOK tagjai Dél-Szlovákiában oroszlánrészt vállaltak a szövetkezetesitési mozgalomban: nem „mindenre kész jáno- sokként“, hanem legtöbben meggyőződésből a korszerűbb munkaforma és az életmód harcosaiként.

Látjuk, tudva tudjuk harminc év munkájának eredményeit. Elsősorban azt, hogy a CSEMADOK-tagság döntő többsége aktív építője ennek az országnak, ennek a társadalomnak. Tudatát, tetteit a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség elvei határozzák meg. Mindez, persze, nem csupán a szövetség érdeme, de — ezt nem árt elégszer hangsúlyozni — azé is, méghozzá nem kis mértékben. Az összeszámlálhatatlanul sok iró-olvasó találkozó, előadás, szeminárium és tanfolyam minden bizonnyal nagymértékben hozzájárult a csehszlovákiai magyar dolgozók szocialista életszemléletének és életstílusának formálásához. Gombaszögön évről évre húsz-harmincezer résztvevője van az országos kulturális ünnepségeknek, Zselízen évente több ezren tapsolnak a népi táncosoknak, Komáromban és Galántán szintén megtelik a nézőtér a Jókai-, illetve a Kodály-napokon. Egyre többen — habár még mindig nem elegen — vesznek részt a kassai Kazinczy Nyelvművelő Napokon. íme az egyik bizonyíték, hogy a szövetségnek tömegbázisa van, munkája nem visszhangtalan.

A CSEMADOK helyi szervezeteiben jelenleg mintegy 80 színjátszócsoport, 70 irodalmi színpad, 120 népi tánccsoport, 100 énekkar és éneklő csoport dolgozik több-kevesebb rendszerességgel. Növekszik a művelődési klubok száma, s gyarapodnak a gyermekcsoportok is. Örvendetes az is, hogy az amatőr művészeti mozgalom szakaszán már nemcsak mennyiségről, hanem minőségről is beszélhetünk. 1971-ben például az írországi nemzetközi énekkari versenyen a csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkarának női kara első, vegyeskara pedig negyedik dijat nyert. Tavaly Middlesdroughban a folklór kategóriában pedig a 3. helyezést szerezte meg. A kassai Szép Szó Irodalmi Színpad két ízben lett első a balassagyarmati fesztiválon, a martosi táncegyüttes pedig nagy sikerrel szerepelt a kalocsai nemzetközi folklórfesztiválon. Ezek az eredmények önmagukért beszélnek, s azt igazolják, hogy egyre többen kapcsolódnak be az aktív kulturális munkába, mert felismerték a permanens művelődés, a szabad idő értelmes eltöltésének fontosságát. Munkájuk nem öncélú és az élcsoportjainknál egyre magasabb mércével mérhető.

Az eddig elmondottak alapján úgy tűnik, valóban sokat tudunk a szövetség múltjáról és jelenéről. Az igazság az, hogy az elvégzett munkához és az elért eredményekhez képest kevesek, hézagosak az ismereteink, a közvélemény előtt pedig szinte teljesen ismeretlenek. Hiányoznak a népszerűsítő kiadványok, s különösen a felmérő tanulmányok, amelyek nemcsak tényeket és statisztikai adatokat rögzítenek, hanem folyamatokat, különböző irányzatokat követnek nyomon, tendenciákat, erővonalakat mutatnak fel, kellő felkészültséggel értékelnek és összegeznek. Nem született egyetlen komoly szintetizáló tanulmány például népitáncmozgalmunkról, énekkaraink, színjátszóink fejlődéséről. Egyre jobban hiányzik olyan tudományos igényű munka is, amely fölmérné ős értékelné a CSEMADOK három évtizedes munkáját, mérlegre tenné a pozitívumokat és a fogyatékosságokat. Igen, a fogyatékosságokat is, mert — talán nem leszünk ünneprontók — ez a szövetség sem tudta mindig elkerülni a buktatókat, a különböző akadályokat. Találóan Irta Lőrincz Gyula: „Amikor az akadályokat említjük, őszintén megállapíthatjuk, hogy ezek elhárítása pártunk segítsége nélkül csak meddő erőlködés lett volna, s ezért nem véletlen, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók mindenkor hálával gondolnak Csehszlovákia