Irodalmi Szemle, 1979

1979/2 - Szilvássy József: Jubileumi jegyzetek

Kommunista Pártjára, mint vezető, irányt szabó erőre hazánk társadalmi életében. Azt már több ízben megállapítottuk, hogy a CSEMADOK munkájában akkor értünk el jó eredményeket, amikor pártunk politikájának szellemében végeztük munkánkat“.

Harmincéves lett, érett felnőtt korba lépett a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége. A jubileum számvetés: jó alkalom fölmérni az eddigi elvégzett munkát, levonni a szükséges tanulságokat, örülni az eredményeknek, okulni a hibákból. Mindez azonban kevés lenne. Az évforduló ugyanis nemcsak visszapillantásra késztet, hanem előretekintésre, a jövő megszervezésére is.' Ezért kell most közösen — minél többen — elgondolkoznunk a CSEMADOK jövőjéről, társadalmi szerepéről és feladatairól.

Napjainkban országszerte — kulturális fronton is — a CSKP XV. kongresszusa határozatainak érvényre juttatásával a minőségi munka jelszavát, pontosabban fogalmazva korparancsát tűztük ki legfontosabb célként. Nem minden probléma és nehézség nélkül ugyan, de igyekszünk lerázni magunkról az elavult munkamódszerek és nézetek visszahúzó nyűgeit, társadalmi és kulturális fejlődésünk megannyi kerékkötőjét. Ebben a helyzetben a CSEMADOK-ra is nagy feladatok várnak: lépéseit, munkáját a gyorsuló időhöz, a tudományostechnikai forradalom igényeihez kell igazítania, mert csak így tarthatja meg eddigi pozícióit, s csakis ezen az úton haladva vívhat ki még nagyobb tekintélyt.

A legfontosabb követelmény talán az, hogy a szövetség jobban alkalmazkodjon a differenciált és a jövőben még inkább differenciálódó igényekhez s az egyes helyi szervezetek ezeknek megfelelően tervezzék meg munkájukat. Ideje már szakítani az elavult szemléletekkel. Ne csak azt tartsák jó szervezetnek, ahol tánccsoport, színjátszócsoport, énekkar és irodalmi színpad tevékenykedik. Eredményes munkát végezhet a helyi szervezet ott is, ahol például „csak“ rendszeresen működő klub, tánczenekar és mondjuk fotószakkör tevékenykedik. A népművelő munkát tehát nem valamiféle séma szerint, hanem a társadalmi igények és a helyi érdeklődés, valamint a lehetőségek alapján kell megszervezni. Mindez hozzáértő irányítást, kellő szakemberképzést igényel.

A színvonalas munka egyik fontos feltétele a rendszeres módszertani segítség. E téren az utóbbi időben örvendetes javulást észleltünk, különösen azóta, amióta a CSEMADOK rendezi a hazai magyar országos amatőr művészeti fesztiválokat, s így a Népművelési Intézet dolgozóinak több ideje, energiája jut a szakmai segítségnyújtásra.

Állandóan visszatérő probléma a szövetség helyi szsrvezeteinek anyagi támogatása is. Mondjuk ki nyíltan: kevés helyen sikerült még érvényt szerezni azoknak a kormányhatározatoknak és minisztériumi utasításoknak, amelyek a kulturális szövetségek és szervezetek — közöttük a CSEMADOK — anyagi támogatásáról rendelkeznek.

Sok járási és helyi vezető szemléletének, a kulturális-népművelői munkáról alkotott véleményének gyökeres megváltoztatására lesz szükség a javulás érdekében. Az éremnek azonban két oldala van, s meg kell mondanunk azt is, hogy a CSEMADOK illetékes bizottságainak és helyi vezetőségeinek is keresni kell az együttműködés, a kulturális munka összehangolásának lehetőségeit.

Anyagi kérdés a szövetség amatőr művészeti csoportjai vezetőinek jutalmazása is. Szlovák és cseh példák igazolják, hogy élenjáró ameftőr művészeti együtteseknél ma már nem lehet a rendezői, koreográfusi, karmesteri munkát minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül végezni. Ez a funkció ugyanis a heti több próbán kívül rendszeres önművelést, állandó odafigyelést igényel, ami a szabad idő jelentős részét lefoglalja. Szlovák és cseh amatőr csoportoknál már természetes a művészeti vezetők munkájának honorálása. Módot kell tehát találni arra, hogy hazai magyar együtteseinknél is ugyanúgy oldják meg a problémát. Nem kevésről, sok-sok lelkes szakember munkájáról, s végső soron a csoportok további fejlődéséről van szó.

Az utóbbi időben a rugalmasabb népművelő munka eredményeképpen egyre