Irodalmi Szemle, 1979

1979/10 - ÉLŐ MÚLT - Tőzsér Árpád: Rokokó csizma az asztalunkon (Amadé László verseiről) — I.

Az értelmetlen mondókáknak ugyan a költő valamiféle ködösítő szerepet szán, titkos beszédként aposztrofálja őket (lásd pl. az első versszak utolsó sorát: „Te érted [azaz megérted], édeseim”), amit a címzett meg tud fejteni, a mai olvasó azonban öncélú szójátékoknak érzi őket.

A rímhez hasonlóan viselkednek Amadé verseiben a halandzsakifejezések, sőt az idegen nyelvű szövegek is.

Látszólag teljes egészében halandzsa-vers (a befejező két magyarázó versszakot leszámítva) a Lila moja Lila... című. A szlovák nyelv ismerői számára külön érdekessége a versnek, hogy a benne használt kifejezések jelentős része értelmes szlovák szó. Ezért ehhez még későbben visszatérünk. A halandzsaszövegek lehetséges értelmezését kezdjük el egy olyan verssel, amelyben az alap szöveg magyar, az értelmezés kulcsát tehát maga a költő adja a kezünkbe.

Tallalla, fallalla, jókedvem vagyon ...

1.

Tallalla, fallalla,

Jókedvem vagyon Mert iszket és viszket Igen nagyon;

Ki légyen Mi légyen?

Him, hum, ham, hum!

Van heve, nincs neve,

Lim, lum, lám, luml

2.

Hejszasza, hopszasza,

Tíz kávé oka,

Mindennek van oka,

Fejszefoka;

Az Tátra,

Az Fátra,

Ez magos Mátra;

Az gaznak kevéssé Tessék hátra.

3.

Hej, hej, hej! te fej az Szarva között,

Bika alatt borjút Ki kötözött?

Csak dínom,

Csak dánom,

Gaznépet szánom;

Szemben áll s competál, csak azt bánom!

A szöveg ritmizált, de pontos ütem- vagy metrumképletet nem követ. A periódusok még leginkább a hangsúlyos verselésükből jól ismert 3 + 3+ 3 +2 (Tallalla, fallalla, jókedvem vagyon) ütemsorokhoz igazodnak, de a rövidre aprózott sorok elárulják a tánc- daleredetet. Mégpedig egy meglehetősen gyors, vidáman szökellő, kopogó táncot járhattak az eredeti dallamra-szövegre: a gyorsan lélegző, rövid sorokat dinamikus hímrímek (vagyon-nagyon, heve-neve, oka-foka, között-kötözött stb.) ugratják, hajtják egyre előre. A vershelyzet vidámságáról egyébként a költő is „tudósít” bennünket: „Jókedvem vagyon”. S a vers fogalmi rétege nem is megy túl ezen a „jókedven”. Mintha a szerző-