Irodalmi Szemle, 1979

1979/10 - ÉLŐ MÚLT - Tőzsér Árpád: Rokokó csizma az asztalunkon (Amadé László verseiről) — I.

Szenei Molnár tudatos alkotó, Amadé ösztönös, rögtönző, de a tormagazdagság, a változatos strófaszerkezetek, ritmusképietek Amadét Szenei Molnár mellé emelik. S ilyen vonatkozásban irodalomtudományunk eddig elég mostohán bánt vele: Szenei Molnárról fel van jegyezve, hogy versfordításait 130 különböző dallamra szerkesztette, s ennek a vitathatatlan formaforradalomnak meglehetősen nagy irodalma is van, — Amadé strófatípusait eddig tudtommal még senki sem leltározta. Pedig a Négyesy által kiadott „Amada összes” 153 verse csaknem ugyanannyi strófaszerkezetet képvisel. Az ismétlődő Gyöngyösi-formájú verseseteket (szám szerint nyolcat) leszámítva majd minden vers zenéje, rímt eosztása más, s az ismétlődő formák is legfeljebb csak néhányszor ismétlődnek, méghozzá úgy, hogy egy-két egymásután következő vers strófaszerkezete azonos. (Ez arra enged következtetni, hogy a költő a versek rendezése során nem a kronológiát, hanem a dallamot tartotta vezérlő elvnek, s az azonos vagy kapcsolatos dallamokra írt szövegek kerültek egymás mellé.) Négyesy gyűjteménye az ún. Jordánszky kódex alapján készült, amelybe Amadé saját kezűleg írta, illetve titkárával íratta verseit, s így a sorrend minden kétséget kizáróan tőle származik. Négyesy — kötete előszavában — afelett sajnálkozik, hogy a versekből nem lehet a költő életének menetére következtetni, mert azok nem igazodnak az időrendhez. Megjegyzi: „Sem a költőnek, mint saját költészete tárgyának élettörténete, sem a költőnek mint írónak művészi fejlődése nem állapítható meg költeményeiből, melyeknek sajátságos elrendezése a kritika minden pragmatizáló kísérletét meghiúsítja”12. Amadé — halála előtt — az egyik barátjától olasz és német librettókat kér, így: „Operák vagy komédiák! Olaszul vagy németül: azon könyvecskékből is küljön”10. A Négyesy említette „sajátságos elrendezés” talán „pragmatizálható” lenne, ha ismernénk néhányat a fiatal Amadé ilyen „könyvecskéiből”! Amadé ugyanis valószínűleg aszerint másolta egymás mellé verseit, hogy azokat milyen librettókból tanult melódiákra írta.

Az ismétlődő versszakmodellek rendszerint kevésbé bonyolultak, mint a csak egyszer előfordulók. Míg az utóbbiak a két szótagos soroktól a tizenegyesekig szinte minden sörfajtát kipróbálnak, addig az előbbiek inkább csak a nyolcasokat, heteseket és hatosokat váltogatják. Például a kötet egyik legbonyolultabb strófaszerkezetű versének /Ámbár tűz, víz közt van) első szakasza így hangzik:

17 Néqvesu László im. 11. I. 10 MIT 531. I.

Ámbár tűz, víz közt van En bús szerelmem, így bajt vívok kínos szivemmel;

Nyughatatlan tündér Es vak reménségem,

Mert habozik nagyon kétséggel;

De mégis szenved,

Bár heába eped,

Édes,

Kegyes,

Ekés,

Szép személyedért!

Tűr és gyötrődik Búsul és törődik Azért,

Miért?

Semmiért, szívedért.

S egy egyszerűbb s többször visszatérő strófaforma:

Mindenképpen agyarkodnak,

Mint az kígyók, követ fújnak,

Egy szívünkből kettő légyen,

Es szerelmünk véget végyen, —