Irodalmi Szemle, 1978
1978/10 - Rácz Olivér: Az Új Szó harminc esztendeje
Rácz Olivér AZ ÚJ SZÓ HARMINC ESZTENDEJE Különös érzés felidézni kegyelettel megőrzött, sárguló újságlapok hasábjairól, mivel is foglalkozott harminc esztendővel ezelőtt a világ. A világ egyik fele — három esztendővel a történelem legaljasabb, legembertelenebb háborúja után — kétségtelenül mogorván a sebeit nyalogatta s közben acsarkodva őrizgette húsuktól megfosztott, maradék koncait. A világ másik, jobbik fele makacsul, megszállott hittel dolgozott, s alig három esztendővel a történelem legaljasabb, legembertelenebb háborúja után, lényegében már behegesztette az életen, a városokon, falvakon, termőföldeken és emberszlveken ütött sebeket; kétéves, •ötéves tervek előre megszabott, gondosan felmért normái szerint igyekezett helyreállítani a béke termő állapotát s lerakni a szocialista jövő és jólét politikai alapjait. A hajdani „szent hadviselésbe“ kényszerített, ellenséges államok területén baráti népek — a nép, a dolgozók tömegei találtak rá a közös útra s a szocialista tábor egységére: a Szovjetunió kölcsönös barátsági, együttműködési és segélynyújtási szerződéseket köt a népi demokráciákkal; Romániában kihirdetik a Román Népköztársaság első alkotmányát; Németország szovjet -övezetében életbe lép a gazdasági élet zűrzavarából kivezető valutareform; Magyarországon kihirdetik a Népgazdasági Tanács megalakításáról szóló törvényt, s a Szovjetunió elengedi a magyar háborús jóvátétel hátralevő részét, 65 millió dollárt; harminc esztendővel ezelőtt, 1948-ban visszatér hazájába a hajdani lengyel szénbányász és politikus, a belga antifasiszta ellenállás egyik vezéralakja — a neve Edward Gierek —, hogy részt vegyen Lengyelország politikai és gazdasági irányításában; 1948-ban Kóreában megalakul a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság; 1948-ban Csehszlovákiában győzedelmeskedik a népakarat, s a Csehszlovák Köztársaság dolgozó népe elindul a szocializmus felé vezető úton. És 1948-ban Csehszlovákiában, ezzel egyidejűleg és nem függetlenül és törvényszerű politikai kövtkezményeképpen, párthatározat születik a csehszlovákiai magyar nemzetiségű állampolgárok helyzetéről, jogairól, jogegyenlőségéről és egyenjogúságáról. És 1948. december 15-én megjelenik Csehszlovákiában az ŰJ SZŐ első évfolyamának első száma — olvasd a megkopott betűket: A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók hetilapja; olvasd a megkopott betűket — ára 3 korona —, mert még ez a hajdani 3 korona is élő és máig érő emlékezés. Emlékeznünk kell, mert az emlékezés megóv a feledéstől. Az emlékezet anyaga sokrétű. De most olvasd a megfakult betűket, történelmi jelentőségű sorokat, olvasd az Űj Szó első számának címoldalán Gottwald köztársasági elnök kilenc pontját, olvasd Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának a csehszlovákiai magyarokról szóló határozatát, és ha a harmadik ponthoz érsz — történelem ez is, akár az előző két pont —, pillants vissza a megtett útra: „A fenti elvek megvalósításánál kötelességévé teszi az összes állami és pártszerveknek, hogy egyengessék a szlovák és magyar lakosság között itt-ott esetleg felmerülő idegenkedést, harcoljanak a sovinizmus és a túlfűtött nacionalizmus ellen, s végül növeljék a közös munka érdekében a barátság és testvériség szellemét a szlovák és a magyar dolgozók között. Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága abban a tudatban teszi ezt, hogy ezzel szolgálja a legjobban a béke és a szocializmus felé haladás ügyét. Teszi ezt főképpen a szlovák nép érdekében“.
