Irodalmi Szemle, 1978
1978/8 - KRITIKA - Lacza Tihamér: Jelentés a panoptikumból
Lacza Tihamér JELENTÉS A PANOPTIKUMBÓL Sebesi Ernő: Haláljáték Azt hiszem, nincs értelme titkolni azt az úgyis nyilvánvaló tényt, hogy még a tájékozottabb irodalomkedvelők is csak igen keveset tudnak a két háború között élt és alkotott csehszlovákiai magyar Írók munkásságáról. Ezeknek az íróknak jobbára csak a nevük ismerős, müveiket szinte reménytelen vállalkozás beszerezni, s ha ez valamelyik antikváriumban mégiscsak sikerül, az már a szenvedélyes könyvgyüjtők szemében is jó fogásnak számít. A két háború közötti korszak csehszlovákiai magyar irodalma olyan dzsungel, amelybe még a szakavatottak is csak félve merészkednek. Néhány kitaposott ösvény, egykét erdőirtás jelzi ugyan, hogy nem teljesen ismeretlen ez a vegetáció, sőt légifelvé- telek is készültek már róla (elsősorban Tuczel Lajos Két kor mezsgyéjén című könyvére gondolok), de ennyivel aligha érhetjük be. Kíváncsiak vagyunk a művekre is, és nemcsak azért, hogy meggyőződjünk egy-egy kijelentés vagy megállapítás helyességéről. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy a Madách Könyvkiadó az utóbbi években felfigyelt erre az igényre, s dicséretre méltó szorgalommal jelenteti meg az újabb és újabb válogatásokat. A közelmúltban például Sebesi Ernő válogatott elbeszéléseinek gyűjteményét vehettük kézbe. Sebesi Ernőnek (1893—1944) életében hat verseskönyve jelent meg elbeszéléskötete csak egy (a címe: Megrúgott emberek), ennek ellenére az irodalomtörténészek elsősorban prózaíróként tartják őt számon, akinek elbeszélései és drámái megérdemlik az utókor figyelmét és megbecsülését is. Vajon valóban így van-e? Nos, Sebesi írásait olvasva az ember hovatovább ügy érzi, a fenti kérdésre nehéz lenne igennel vagy nem-mel válaszolni. Hőseit hús-vér emberekként elképzelni — borzalmas vízió lenne. Megannyi idegroncs, félőrült, nyomorék és öngyilkosjelölt. Ilyen szánalmasak és visszataszítóak csak egy panoptikum viaszfigurái lehetnek. Az az író, aki ennyi torzalakot teremt, óhatatlanul gyanússá válik. A kritikust elsősorban a kész mű érdekli, az írás, az alkotás folyamata magánügy és nem befolyásolhatja kialakítandó véleményünket. Ez esetben azonban engedjék meg nekem, hogy kissé eltérjek a szokásoktól és szemügyre vegyem — természetesen a műveken keresztül — magát az alkotó embert, de nevezzük inkább valódi nevén: ezt a művelt irodalmárt, aki elsajátította az írás néhány fontosnak tűnő mesterfogását, s így egy időre megmenekülhetett attól a kellemetlenségtől, hogy dillettánsként megbélyegezzék. Sebesi hősei: áldozatok. A világháború, a gazdasági válság áldozatai, de sokszor csupán: az író áldozatai. A szadizmus egy kifinomult változata figyelhető meg rajta, ahogy összegyűjti szerencsétlen, enervált hőseit és végez velük: kit az őrületbe kerget, kit meg egyenesen az öngyilkosságba. Az írások keletkezésének idején talán még úgy tűnhetett, hogy ezek a figurák élethűek, sőt az is elképzelhető, hogy az író orvosként valóban találkozott azokkal a modellekkel, akikről hőseit mintázta, ezek
