Irodalmi Szemle, 1978
1978/1 - FIGYELŐ - Varga Imre: Kollin Ferenc: A Prager Könyvkiadó története
Kollin Ferenc: A Prager Könyvkiadó története Némelyek irodalmunk minden hibáját, gyengeségét könnyűszerrel közös nevezőre hozzák: „A semmiből indultunk.” Ez volt magunk mentsége a tizennyolcas, majd a harminc évvel későbbi változás után is. Aki ezt a semmit nemzetiségi intézményeink, a nemzetiségi gondolat hiányára érti, hellyel-közzel igaza van. De nincs igaza irodalmi vonatkozásban. Aki még ma is folyvást arról beszél, hogy nincsenek irodalmi hagyományaink, tudatlanságát és tehetetlenségét árulja el. Nem akarja tudomásul venni, hogy a történelem sajátos embertípust nevelt tájainkon, sajátos szellemiséget alakított, noha az erdélyinél fakóbb arcélűt. Vannak helyi (táji) irodalmi hagyományaink (az első magyar nyelvű újság, az első magyar regény a mi tájainkon szerkesztődött, azaz íródott), s bizonyos, hogy legalább eny- nyire hagyományunk az e vidékhez szorosan nem kötődő magyar és nem magyar nyelvű literatúra. Az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása nem talált-e nálunk irodalmat? Jóllehet vidékiest, elmaradottat, mint a különféle kisvárosi folyóirataink, irodalmi köreink, de elégségeset ahhoz, hogy a nemzetiség ne a semmiből induljon. Persze, ha hiányzik hagyományaink átértékeléséhez a kellő bátorság, könnyebb arról írni és beszélni, hogy hiányzik nemzetiségi életünk szilárd történelmi-irodalmi alapja. A nemzetiségi élet újraindulásakor (1948-ban) pedig már a „szlovenszkóiságnak” „fel- vidékiségnek”, csehszlovákiai magyar szellemiségnek is volt néhány bírálatra, példára érdemes modellje. Irodalmi, kulturális és politikai is. S mégis: leírták, elmondták számtalanszor — nincsenek folytatható hagyományaink. És hősi pátosszal: a semmiből támadtunk. Mintsem hogy ezt a „semmit” vizsgálat alá vették volna, mintsem hogy e népcsoport jellegzetességeiről szóltak volna. S később mikor már engedett a jég, s Fábry is közreadta az első Csehszlovák Köztársaság magyar irodalmával foglalkozó cikkeit, egy-két irodalmár alaposan összezavarta hagyományainkat: irodalmi antológiát állítottak össze politikai célokkal, s a két háború közti politikát csak irodalmi ve- tületeiben vizsgálták. E furcsaságra példa az 1954-ben kiadott Megalkuvás nélkül című antológia. A könyv céljáról az előszó írója ezt mondja: „Ennek az antológiának elsődleges feladata, hogy szocializmust építő népünknek, ifjúságunknak bemutassa az agyondicsért, égig magasztalt masaryki demokrácia igazi arcát, embertelenségét, aljasságát.” (A kiemelés az eredeti szöveg szerint. — V. I.) Egy irodalmi antológia nemigen vállalhat fel „elsődlegesen” ilyen feladatokat. Ez kultúrtörténeti monográfiák, politikai elemzések dolga lett volna. S ez a torz („proletkul- tos”, sematikus) szemlélet később is éreztette hatását. Forbáth 1958-as válogatott verseiből kimaradtak a korai költőt jellemző dadaista, kubista versek és a groteszkek nagy része is. Haladó irányú lapokról elmarasztaló vélemények íródtak, mondván, hogy nem voltak egyértelműen baloldaliak. Ellenben Fábry proleitkultos nézeteit alig-alig kritizálták. Akinek értékes irodalmi hagyományaink összegyűjtése és rendszeres újrakiadása lett volna (ki nem szabott) feladata, esztétikai bizonytalanságból ezt sem vállalta. Nem véletlen, hogy Magyarországon jelent meg a szloveinszkói magyar líra egy-egy jelesének gyűjteményes kötete, pl. Sáfáryé, Mihályi Ödöné, Vozáry Dezsőé, Szenes Erzsié. Noha nem mellőzhetjük az olyan kitűnő (s nálunk íródott) irodalmi-politikai összefoglalást, mint Turczel Lajos Két kor mezsgyéjén című könyve, s az adataiért haszonnal forgatható Első nemzedék, Csanda Sándor tollából. Az eddigi részmunkák, dolgozatok méltatlanul keveset foglalkoztak Prager Jenő könyvkiadójának történetével, szerepével.
