Irodalmi Szemle, 1978

1978/10 - Keszeli Ferenc: Gyehenna (elbeszélés)

tos, akárcsak a pincér kabátja, az ételek legnagyobb része kihúzva: nincs. A pincér arca olyan, mint aki húsz évet nyomott le egy kalózhajón szakácsként, de az csak a fedőállása volt, mert valójában onnét irányított valamiféle maffiát, miközben az Interpolnál — Organisation Internationale de la Police Criminelle — sorra nyugdíjazták a hétpróbás felügyelőket, akik hasztalanul nyomoztak utána.

Szakmai ártalom volt ez, gyakran az arcokból ítélt. Sokszor ráfizetett már, bár általában nem szokott tévedni.

Tekeli reklamál, a pincér meg üvöltözik, hogy csaló az olyan, aki csak a sör miatt rendel ételt, szemét alak, aki ráadásul még türelmetlenkedni is merészkedik. Tekeli agyát elönti a vér és meggondolatlanul azt mondja a pincérnek, hogy örülhetne az ilyen vendégnek, amilyen ő, mert jól tudja, hogy a sör miatt rendelt, elfogyasztatlan ételeket még egyszer eladják.

Ekkor a pincér habozás nélkül, ököllel arcon csapta Tekelit. Rendőrség, jegyzőkönyvezés. Miután hősünk sört nem ivott, az érintetlen marhapörköltet pedig kifizette — rendőri kísérettel távozott. Már alkonyodott, amikor bal szemén egy ringló színű monoklival, kezében a csomaggal visszamerészkedett a pályaudvarra. Abban a reményben, hogy monoklijával, átrendezett pofalemezével talán nem ismerik fel újra a csomagfelvevőben. Csakhogy az egyenruhás vasutas felismerte ám Tekelit, de nem jelezte. Mintha sose látta volna, szinte nyájasan, szelíd szóval megkérdezte tőle, hogy „mi méltóz- tatik lenni a csomagban, mármint a tartalmára vonatkozólag tekintve.”

— Ringló — vágta ki magabiztosan Tekeli.

— Mármint ringlószilva, ugyebár.

— Az.

— Tehát romlandó áru, ami gyorsküldeményként indokoltan továbbítható.

— Igen kérem, a szabályok szerint.

A vasutas leméri a csomagot, egy cédulára felírja, hogy két kiló húsz deka, és Tekelit elküldi a pénztárhoz, ahol türelmesen kisorakozik magának egy űrlapot, négy példányban. Aztán nekilát, hogy a térdén kitöltse. Van rajta egy olyan rovat, ahová a csomag tartalmát, és egy olyan, ahová a küldemény pénzbeli értékét kell feltüntetni. Beírja, hogy ringló és beír ezerháromszáz koronát, mert ugye két pár női csizma drága dolog, és ő két párat küld, mert szétkapcsolták a vonalat, amikor a felesége azt magyarázta a telefonba, melyik csizmát küldje utána. Egyébként is így okos dolog, mert az egyiknek biztosan leválik majd a talpa. No meg ott van néhány téli holmi a gyereknek. Sál, szvetter, ilyesmik. Újra besorakozik a pénztár elé, leadja a kitöltött szállítólevelet, kifizet tizenkilenc nyolcvanat, kivárja, amíg a nő felpecsétezi, felbárcázza, aláírja mind a négy példányt. Aztán a nő Tekeli felé fordul.

— A csomagját át kell röntgeneztetnem.

— ? ? ?

— Mit bámul így! Hülyének néz maga engem?! Maga hülyének nézi a vasutat? Hát mit képzel maga?! Ismerjük mi az ilyen szemétkedéseket: kiveszik a ringló magját, belerakják az aranyat, a platinát, a heroint, meg mindent, a gyanútlan vasút pedig bűnrészességbe keveredik. Nonononono! Röntgenezés lesz. Ezt jogunkban áll megejteni.

— No de kérem! Ez nem áll jogukban, én ismerem a törvényt. A csomagban ringló van, ráadásul nem magvaváló, és a ringló különben sem külföldre megy, ez egy belföldi küldemény, ahol én azt csinálok az aranyammal, amit akarok. Egyébként is csizma van benne, ha tudni akarja.

— Nem megmondtam! Bbbandita — mondja a nő és felugrik a székről. Tekelinek csapnivalóan rossz az arcmemóriája, és sejtelme sincs arról, hogy ezzel a nővel nem most találkozik először. Nyolc évvel ezelőtt sikkasztásért állt a bíróság előtt a nő, és Tekeli akkor gyakorló törvényszéki pszichológusként részt vett a vizsgálat néhány kihallgatásán, s kollégájával együtt úgy szakvéleményezték, hogy a vádlott épelméjű, feltételezett memóriazavarai és egyéb pszichiátriai zavarai alaptalanok, az egészet megjátssza. Négy évet kapott. De Tekeli erre nem emlékezik, ugyan dehogy.

A vasutas odalép a pénztárosnőhöz, visszanyomja a székre és kajánul belevigyorog Tekeli arcába.

— Nyugalom. Már hívtam a rendőrséget.

— Ember, ne bolondozzon. Tudom, hogy felismert, maga meg nagyon jól tudja, hogy abban a rohadt csomagban nem ringló van és nem citrom, nem arany és nem zöldpap