Irodalmi Szemle, 1978

1978/10 - Smrek, Ján: Üzenet, Köszönöm, Nehéz muzsika (versek)

Nehéz muzsika

Munkám, ez egyszer engedj el, hadd legyek ma egy percig boldog: aranypénzt ver a szeptember, s pírfoltosak az erdős dombok.

Százezeréves ez a kép; de amíg szívem táján érzem, enyém e drága színjáték bölcsőmtől holtomig dicsérem.

Magam vagyok a mindenség.

Belenőttem a természetbe.

Az őszi hegy csak akkor szép, ha én csodálom örvendezve.

Ha bú tör, s jókedv nem vet szét, mit ér a kincs, mit földünk termett?

Köd fonja át a földtekét, sok vize jégburokká dermed.

Csupán az ember, kit megejt a fény, eső, a réti pára, csak ő adhat itt életjelt, nélküle minden sírba szállna.

Ha földed töretlen marad, s nem veted bele lelked, álmod, kavics lepi be, sivatag, sosem lesz imádott, sem áldott.

(1948—1957)

Veres János fordításai