Irodalmi Szemle, 1978

1978/10 - Smrek, Ján: Üzenet, Köszönöm, Nehéz muzsika (versek)

Mindenki, aki tölgyként áll a gáton, védje az élet fáját, ahogy őse védte. Én elváltam a földi törvényektől, ecsetem piros vérbe mártom, s légvárat rajzolok az égre. (1933) Köszönöm Augusztusban, mikor az égből éjszaka csorgó fény fakad, és csapongnak a meteorok, mint fészkükből hullt madarak, magasztos, hálás szavak nélkül nyugodtan el nem alhatom. Köszönöm neked, augusztus-éj, hogy csodám vagy és balzsamom. Köszönöm, hogy az élet néha már etet, mint az almafák. Köszönöm a víz tisztaságát, s a benne zengő ős szabályt. Vízből kiszálló ember-testek igéztek ismét — erejük egyszerű, örök törvényt hordoz, mely mércét állít mindenütt. Legeltetve a pillantásom a víz-mintázta testeken, ámultam, szinte önfeledten, a szép formáktól részegen. Szent géniusz, természet atyja, vonalak tudós mestere, vedd el a nőktől ruháikat, liliom szirma s levele elég lesz rájuk, de a keblük maradjon mindig meztelen. Álom-csokromból mellbimbójuk nem hiányozhat sohasem. (1948—1957)

Next

/
Thumbnails
Contents