Irodalmi Szemle, 1978

1978/10 - Smrek, Ján: Üzenet, Köszönöm, Nehéz muzsika (versek)

Mindenki, aki tölgyként áll a gáton, védje az élet fáját, ahogy őse védte. Én elváltam a földi törvényektől, ecsetem piros vérbe mártom, s légvárat rajzolok az égre.

(1933)

Köszönöm

Augusztusban, mikor az égből éjszaka csorgó fény fakad, és csapongnak a meteorok, mint fészkükből hullt madarak,

magasztos, hálás szavak nélkül nyugodtan el nem alhatom. Köszönöm neked, augusztus-éj, hogy csodám vagy és balzsamom.

Köszönöm, hogy az élet néha már etet, mint az almafák. Köszönöm a víz tisztaságát, s a benne zengő ős szabályt.

Vízből kiszálló ember-testek igéztek ismét — erejük egyszerű, örök törvényt hordoz, mely mércét állít mindenütt.

Legeltetve a pillantásom a víz-mintázta testeken, ámultam, szinte önfeledten, a szép formáktól részegen.

Szent géniusz, természet atyja, vonalak tudós mestere, vedd el a nőktől ruháikat, liliom szirma s levele

elég lesz rájuk, de a keblük maradjon mindig meztelen. Álom-csokromból mellbimbójuk nem hiányozhat sohasem.

(1948—1957)