Irodalmi Szemle, 1978

1978/10 - Smrek, Ján: Üzenet, Köszönöm, Nehéz muzsika (versek)

JÁN SMREK Üzenet

Fantomat űző kába loholásom életem örök rendje lett, jó hajlék meghitt csöndje ne is várjon, kóbor szívem nyugodni nem szeret.

A jó biztonság puha étel, oly sokan híztok tőle boldogan.

Rogyásig vagytok hő erénnyel, melyben mennybéli dics fogan.

Bennem már magzat-létem első éjén bájital pezsgett fényesen.

Ábrándok laknak szemem mélyén, s a szívem szilaj, szertelen.

Jó lenne néhány művet befejeznem, de mindig újabb szándék ingerel, mohóság hőforrása zubog bennem, s csak holtom után hallgat el.

Állócsillagra vágyik minden lélek, s hová teszed, ha egyszer fölragyog?

A dolgok elhagynak, formát és színt cserélnek, akár az évszakok.

Vakon szaladok napjaim elébe, mintha madárszív hajtana: nem bújok el, hisz bárhol utolérne a nyugtalanság karmos angyala.

Ma itt időzöm — holnap hová érek?

Táncoló kérdőjelek izzanak.

Ostorral verem magam: gyorsan éljek, mert létünk arasznyi, s egy év — egy pillanat.

Nincs rangom, — ne kérdjétek, honnan jöttem. Mindig iránytű s kormány nélkül szálltam. Denevér vagyok — reggel elpihenek, idegen tető sötétlik fölöttem,

— s este kitárom széles szárnyam.