Irodalmi Szemle, 1978

1978/9 - FÓRUM - Zalabai Zsigmond: „Követelem a holnapot” (Az Ady-líra és környéke) II.

A felszabadultság öröme szövi át a líra valamennyi műfaját. A költői leírásokban, a látványvers formáiban a táj, a szülőföld az idill fényeiben ragyog (Dénes György Csallóköz, Cselényi László Históriás ének, Tőzsér Árpád Csendes öröm stb.); életre kel a Nagy Lászlőéktól eltanult, képtobzódó látomásos népdalba, népi szürrealizmusba oltott bukolika (Tőzsér Árpád Tárogató, Cselényi László Pásztorének). Formai szempontból anakronisztlkusan, de eszmei okokból érthető módon felújul a múlt század műfaja: a ballada; a kisembert megnyomorító egykori fájdalmak és megaláztatások kibeszélésére költőink ezt a kifejezésformát tartották a legalkalmasabbnak (Dénes György Kapor Rózsi, Bábi Tibor Mónika stb.) A kor megváltozott társadalmi valóságát és emberi viszonylatait viszont a költészetnek szinte az egészén eluralkodott életkép, jellemkép és helyzetdal tükrözi (Gyurcsó István Mozdul a föld; Bábi Tibor Szilke Péter; Ozsvald Árpád Olvas az anyám; Dénes György Menyecskék hajnalban; Cselényi László A magvető meg a rögök; Tőzsér Árpád Hazai napló stb.) Summa summárum: a kor költészetét — melyből, hadd húzzuk alá újfent, itt csupán a témánkkal összefüggő vonásokat emeltük ki — részint a valóság változásait közvetlenül tükröző, epikus elemeket és publicisztikus fogalmazásmódot is fölhasználó látványvers-típus jellemzi, részint pedig a hazát és a nemzetköziség eszméjét aposztrofáló, himnikus ódái verstípus uralja. A kettő együtt: lírai vetülete annak a kettős felszabadulásnak, melyet — mint már mondottuk — a szocializmus győzelme hozott meg a szlovákiai magyarságnak. Gyurcsó István egy-egy versében visszatérnek ugyan még az 1945— 1948-as évek kollektív bűnhődésének a képei is, úgy látja: „A háború után már a béke / virágozhatna a nép kertjébe, / de a hideg törvény kórót nevel” (Köbölkúttól jöttek), fölteszi a „Hazát cserélek! Hol az én hazám?! / Milyen törvény üt rajtunk ostobán!” kérdést is (Megy a vonat), a Mozdul a föld című költeményében azonban már az ellenképet láttatja, azt, hogy a szülőföldön, „a Garam partján / összeáll újra a szétszórt élet.” Bábi Tibor lírájában ugyanez az alapképlet; versébe belesírnak ugyan „az ébredő szelek I ... I két ősi part, / két síró táj felett...” (A Duna hídján át), a jelent szemlélve azonban az ő lírája is az öröm, a hazára találás életérzését erősíti fel: „Tudtam, útra kelek, / s földalolt, ujjongott / már bennem a lélek, / hogy végre véget ért bús száműzetésem. Utak vándora, te, ' ó, mondd, hol kerested, s miért, ha volt hazád?!” (Utak vándora, te) Ugyanez az alapszólama Rácz Olivér beszédes című versének (Mint aki megtért otthonába), a Csontos Vilmos versdokumentumaiból kicsengő életérzésnek, a szemérmes halkságnak, ahogy a hazát aposztrofálja, megvallva: Igaz s hű fiad én akkor lettem.” mikor „Jóságod selymét rám teregetted, / S karodba bújtattál, védve engem.” (Hazám) Jellemző, mert a kor lélektanába élesen bevi- äágító Csontosnak az a gondolatmente is, amelyben mintegy összesűríti a történelmi tapasztalatot, kifejezve a zavartságnak és az örömnek, a tétovaságnak és a növekvő önbizalomnak azt a furcsa egyvelegét, melyet a „haza asztalához” ültetett szlovákiai magyarság érzett: a kenyeret előbb csak „kölcsönképp” fogadta el, majd „erőre kapott” tőle, s végül önérzetes munkával eljutott oda, hogy „letörleszthesse” a kölcsönt. Csontos Vilmos, akárcsak annyian rajta kívül, szinte törvényszerűen jut el a Sorsvállalás programjáig. Ezt teszi Ozsvald Árpád is az Ez a föld, ez a táj című versében:

Emlékezem: ez a föld, ez a táj nyitotta szóra hallgatag ajkam.

Magyarnak engem itt nevelt anyám!

Embernek! Ki bátor, büszke arccal, derűs, dolgos népének énekel.

Van hazám! Nem vagyok többé árva,

hontalan, kit bús vágy tüze éget. ;

Ködkalappal int felém a Tátra, , ,

és nyomában nótás víg legények csapata szép piros zászlót bontott.

Költészetünk első szakaszának versei azt bizonyítják: az Idő valóra váltotta a népiest vériség eszményét sürgető Ady álmait, „lefénylett / Jós és jó magyarság”-át, úgy