Irodalmi Szemle, 1978
1978/9 - FÓRUM - Zalabai Zsigmond: „Követelem a holnapot” (Az Ady-líra és környéke) II.
Zalabai Zsigmond „KÖVETELEM A HOLNAPOT" II. Az Ady-líra és környéke „EMLÉKEZEM: EZ A FÖLD, EZ A TÄJ NYITOTTA SZŰRA HALLGATAG AJKAM.” Líránk kezdeti szakasza azt mutatja: az Idő továbbéltette Ady Endre eszméit. A cseh szlovákiai magyarság, részeseként az 1948-as februári győzelem következményeinek, hozzáláthatott az otthonépítéshez, ahhoz, hogy annyi bú, baj, szenvedés és annyi vész után gyökeret verjen a szülőföld áldott talaján, talaján az édes hazának. Felszabadulása egyszerre jelentette a legsúlyosabb szociális és nemzetiségi bajoktól való szabadulást; egyszerre ígérte a távlatos jövő képét az embernek, mint a társadalom s mint a nemzetiségi közösség tagjának. Az önösszeszedés lelkes és — túlzás nélkül állíthatjuk — hősi korszaka kezdődött el 1948-ban; korszaka a formájában magyar, tartalmában szocialista nemzetiségi lap- és folyóiratkultúra, könyvkiadás, színház, rádió, közművelődés és iskolarendszer megteremtésének. E hősi korszak felszabadultságát, szárnyaló életérzését irodalmunkban a líra mutatta fel a legkorábban, szinte együtt lélegezve a társadalmi történéssel. E lírai kordokumentumok nagyobbik részében még meg-megbotlott a szó, ki-kihagyott a ritmus, kancsalított a rím, grimaszkodott a képzavar; egy azonban aligha vitatható el az irodalmunk alapjait éppen csak rakosgatni kezdő köböktől: az őszinteség. Himnikus versek egész sora énekelte meg a hazára találás örömét (Bábi Tibor Ez a te néped, Ozsvald Árpád Ez a föld, ez a táj, Gyurcsó István: Mozdul a föld); ódái hangszere- lésű költemények — például Rácz Olivérnek a humanista Janus Pannoniust aposztrofáló Újkori ódája — erősítik az internacionalizmusba vetett hitet, mondván biztatót a „magyari népnek”: Arról, hogy immár minden végeken barát fogjon szoros kezet velünk, s arról, hogy többé sohase legyen hazárd játékok tétje nemzetünk. Ne lásson többé bajt a Duna-táj, ne lásson többé vészt a Tisza-part, ne rontson többé pusztító aszály más vétke verte, sorsűzött magyart. Arról, hogy hitünk teremjen csodát, s a sorsok sorsa védve védje meg a szabad népek új, szabad jogát: a munkát és a hét művészetet.
