Irodalmi Szemle, 1978
1978/9 - ÉLŐ MÚLT - Tőzsér Árpád: Forbáth Imre és Illyés Gyula kapcsolata két vers tükrében
íetében egész verset? Más szóval: mi mozdítja az „européer” Forbáthot a „népi” Illyés felé? Korábbi életükben sok a közös vonás. Illyés is, Forbáth is a fehér terror elől menekül s jut külföldre: Illyés Párizsba, Forbáth Prágába. Mindketten kijárják Kassák iskoláját: Forbáth első verskötetét a Ma adja ki (1922), az 1926-ban hazatérő Illyés útját pedig a Dokumentum egyengeti. Az expresszionizmust Kassák fórumain szívják magukba, a szürrealizmussal Illyés Párizsban találkozik, Forbáth Nezvalék társaságában. (Külön tanulmányt érdemelne, hogy szürrealista versein miért mégis Apollinaire — és nem Nezvalék — hatása érződik.) De az emlékezetes levél (illetve levelek) évében Illyés tulajdonképpen már búcsút is mondott az avantgarde kezdeteknek. Ekkor írja a Sarjúrendek című kötet darabjait, s az olyan nagy versekben, mint a Ház végén ülök vagy az Elégia már a Három öreg és a Hősökről beszélek súlyos leíró realizmusa munkál. Illyés „nem menekülhetett” és nem menekült: visszarántotta a „nehéz föld”. Mi vonzza hát a még mindig az avantgarde-nál időző Forbáthhoz? Sok érdekes tanulságot kínál ilyen szempontból a Na Bojišti 14. és a Külváros című Forbáth-, illetve Illyés-vers összevetése. A két vers ugyan időben meglehetősen távol áll egymástól: a Na Bojišti 14. Forbáth harmadik kötetében, az 1930-ban kiadott Favágókban, Illyés Külvárosa az 1937-es Rend a romokban című füzetben jelent meg, de egymás mellé rendeli őket témájuk azonossága. Pontosabban: Illyés Külvárosában mintha a Na Bojišti 14. intonációja visszhangzana. Csak persze sajátos illyési hang- szerelésben. A tanulságot a két vers egyezései és eltérései hordják. Íme, a két vers: FORBÁTH IMRE Na bojišti 14. A költő hazaballag. Megitta immár keserű sörét. S a hideg folyosókon, mik kurták-furcsák S a lépcsőházban, mely szuroksötét Ágyrajárók, apacsok, kurvák Között igyekszik fölfelé ... Szobája várja Hol egykor — mondják — a dicső Svejk lakott Fura kalandok hőse s kutyák barátja. — Most poloskák ólja e szoba! Bűzöknek trösztje! Tört ablakok Grimásza! S künn, október híg levében A ház előtt, mely régente jeles bordély Volt, a szél bús lámpásokat himbál. Árnyékán hosszasan tűnődik egy életúnt borbély S körülötte, a baljóslatú éjben Marcona hölgyek zászlóalja cirkál. ILLYÉS GYULA Külváros Gyanús pajtások, szomjas némberek közül a költő végre hazabaktat; méri magán, mint hőmérőn, melyet beteg és nyirkos test hevébe raktak,
