Irodalmi Szemle, 1978

1978/9 - ÉLŐ MÚLT - Tőzsér Árpád: Forbáth Imre és Illyés Gyula kapcsolata két vers tükrében

Tőzsér Ärpád

FORBÁTH IMRE ÉS ILLYÉS GYULA KAPCSOLATA KÉT VERS TÜKRÉBEN

1929 elején Illyés Gyula lelkes levelet ír Forbáth Imrének s két évvel később elismerő méltatást a költő Favágók című kötetéről. A levélből idézek: „Nézd, ha máshoz nem is igen, de azt hiszem, versekhez értek valamelyest. Nos én átadom neked a koszorút s az örökös tagságot. Ha életedben egy sort sem írnál többet, amit te eddig csináltál, az feljogosít, hogy a legegyenesebben hordozd a fejedet. Hogy lehet, hogy neked még kérdés a tehetség? Hogy rázzalak meg? Nekem, ha öt magyar költőt kellett bárhol is említenem, az öt legelsőt, aki most él, te jutottál először eszembe. Mi a ménkű esett veled, hogy így elkomorodtál? Fütyülj az egész világra, testvér, olvasd a saját verseidet és hortyogj derűs lélekkel: a lehető legnagyobb önbizalommal nézhetsz a jövendő elé. Summa sumarum: ha valaki költőnek érezheti magát e lapos glóbuszon, te annak érezheted magad! Remélem, az elég!”

A levél kelte idején Illyés huszonhét éves, Forbáth harmincegy. Illyés nemrég jelentette meg első verskötetét, de máris az új magyar költőnemzedék egyik legismertebb tagja, Forbáth mögött két kiadott kötet van, de verseire Prágában, Pozsonyban s Pesten is csak néhány értő figyel. Prágában nyelve idegen, Pozsonyban ana- cionalizmusa ellenszenves, Pesten avantgardizmusa elriasztó. A háromszoros idegenség érzése írathatta vele azt a borús hangú levelet, amelyre Illyés a fenti vigasztalólelkesítő szavakkal válaszolt.

De Illyés nem az a költő, aki könyörületből osztja a dicséreteket. Ha ő valakinek koszorút ígér, akkor azt valóban tehetségesnek, sőt több mint tehetségesnek tartja; ha ő valakit a legjobb öt magyar költő közé sorol, akkor azt magával egyenrangúnak ismeri el. S itt adódik a kérdés: mi lelkesíti fel annyira Illyést a Forbáth verseiben? Mi az a valami a prágai Forbáthban, ami a legjobb öt magyar költő közé emeli, s amit Illyés az ő ötkontinensű glóbuszán is sajátos színnek érez? Vagy másként fogalmazva: Illyés vajon azért lelkesedik Forbáthért, mert rokoniéleknek érzi vagy azért, mert külön világnak tartja? (A Nyugatban megjelent Forbáth-méltatás ezekre a kérdésekre csak részben ad választ.]

S viszont: a Nezval, Egon Ervin Kisch, Novomeský barátságával büszkélkedő Forbáth mért éppen Illyés Gyulát „szúrja ki magának”, mért neki küldi el verseit elbírálásra, s mért ajánl neki — barátsága, megbecsülése jeléül — a Favágük című kö-