Irodalmi Szemle, 1978

1978/9 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Sokak ismeretlenje, ellapozottja: Forbáth Imre

az utóbbiban Fábry régi túlzásait kiküszöböli. Szépen mutatja ezt az is, hogy az Utolsó dal című vers befejező részét, melyet a régi kritikában megrovó módon „a valóság elöli menekülés tényeként” idézett, most Forbáth művészi elmélyülése bizonyítékának s „a tisztaság* őszinte vágyának, példájának, sugallatának, parancsának” nevezi.

A szóban forgó előszóban, amelyet a Forbáth-irodalom egyik alapvető írásának tekinthetünk, Fábry részletesen foglalkozik azzal a különös körülménnyel is, hogy Forbáth költészetében a keményen osztályharcos forradalmi költemények mellett a csavargóromantizmussal és a vagányszimpátiákkal telített versek is sűrűn sorjáznak. Fábry alapos magyarázata, meggyőző megokolása annyira ismert, hogy itt nincs szükség a bemutatására. Az egész esetet csak azért hoztuk fel, mert Forbáth vagányos pózaira a korai kritika is kitért. Hevesy Iván — aki idézett kritikája írásakor a tízes évek anarchizmusával szemben már szemmelláthatóan a Rendet, a logikát eszményítő konstruktivizmus felé hajlott — a fiatal Forbáth vagányos attitűdjét az anarchisztikus "vllágérzésből eredeztette és helytelenítette, de egyúttal — és rossz jósnak bizonyulva

— átmenetinek sejtette: „Akármilyen eleven és életteljes ez a líra, éppen Wlthmannal rokon anarchikus érzése miatt kívül esik a szociálison, éppen mert az élet teljes szabadságát akarja az élet jobb formája helyett, az egyéni kiélések maximumát magasztalja a Rend helyett... Lázadásaiban csak destruktív, ha termékenyen is destruktív. Ezen pedig már túl vagyunk, túl van az a szociális költészet, melynek ma az ismertek közül Ivan Goll, Henri Guilbeaux, Ludwig Rubiner, Barta Sándor állnak az élén. Ez a líra aktív, hogy ne elégedjen meg a formátlan élet enthuziasztikus szét- ömlesztésével. Ez a líra az új művészi lehetőség kibontásán kívül új életszintézisért harcol. E felé a konstruktív költészet felé halad most az evolúció. Minden bizonyosság megvan arra, hogy Forbáth is, a fiatalság anarchikus szemléletének kiélése után, szintén ezt az egyetlen korszerű lehetőséget fogja választani”.

Amint arról már fentebb szó volt: a felszabadulás előtti időben kevés kritika jelent meg Forbáthról. Hevesy és Illyés írásain kívül más magyarországi reagálásokat nem ismerünk. Itt nálunk is nehezen vették észre (vagy nem akarták észrevenni] a sokáig cseh környezetben — Prágában, majd Ostravában — élő költőt. Könyvkritikák csak a Favágók című kötetéről jelentek meg. Fábry említett bírálatán kívül még két kritikáról tudunk; az egyiket — a negatívat — a Prágai Magyar Hírlapban a Fulgor álnevet használó kritikus írta; A Reggel viszont a fiatal Szalatnai Rezső rokonszenvező, elismerő recenzióját hozta Napjaink kapujában áll a költő címmel.