Irodalmi Szemle, 1978
1978/9 - Dobos László: Hólepedő I. (regényrészlet)
WloÄV*l»SteMbí^ŕ3ÄÄSi^j50 Hózzknőttem a gyermekekhez,' á kastélyhoz ‘eš0aްáll&8®fafŠBíí Ä1ŕiŕ*JiifejÍŕÄS6.**:’1 r~ , j A J9a9289Yíi9i rónáin b val 9d íq:>í ^Esténként az°pl?ari^tájvolodott tőlük, r 1 . _ in. r u Nap mint nap meglétté ' a sötétség' es a világqss.lg közöt'tí ütát’. ,'ÖÓá és visi^y.' A nappal rövidebb, mint a sötétség.'' Már>! erezte,3 Sogy' rélai:ü(ítja Jgyézm°SJVká^té¥^!'ft^sh .Í?áno, /egyeduralkodók vagyunk.'‘vagy á kln'istáé’tfollftffl — ^tólz&t a' figurához. — A paiotaőrseg'is ’ té ’ vagy. Ne 'féť/," a 'falak vastagok',''‘erfeiis^g1 á1‘iáMt; ide nem teszi be. _ ,:,B^8aB‘I Az éjszakáival nem tud mit kezdeni, sötétség álltán elfordul ä víjaK Vajaim jgyeit bennem, a napot szeretném folytatni, de gondolataim leválnak a ťés^nrh'Ťj'ť b'kŽaJgz- nak a sötétbe. Az ablak elé állok, és nézem a világot, szemembe' hi^ana^l.9 $mae«el8& sYfwornea jj9S?íj B ílOV ó ,t}9bs9í! iflBilrmi lorlB .ncdóíoMel iaulel A -fö ,Í^SPiieffli§bl ouilur! .MbiItöI A .oMzavbajL JWea .jíď ) b nőm , JifcmwW i m*m SS kellemes pillanataihoz. Egy ideig a messzisegen remenykecrem, elvesz, megerínión? a blMťWffi ^ŕ?í°Žen1M?Síi ierfove.utMIem « ysorir. a ynögnö xb Bigolln nednost ■ ’ttfíttetén rowíí9ÍÖi^t'‘^;;iMÍÍit''':SSíát.rl{te^^.űa!}5'ert(J«ff8M%i3|okí!íl is írnak a felmérőkön! Esték elején a gV8?9ítöíl5§mli^,89X{ft?Mn 3roíS9ífi^na9d,jg?(J$j_B z^fébR9b9lő}ö2 .Jlüiögom .lüiikiosa e jižttfiJumgom aö .Bdyíäíasjí b jiä}J9S9V9d -íojüinA ■ fj&ík^Öh •M^véffi^.llá,}H6z#ó%o^éktía‘;<W«8n##;í srtl^'t í??áŕ?^MíS8»raka&láÄé:,Wtfik«áfíáýíi»,!äí8í*ať,,Htó!^WJÍ» öris&hélM> némán, sokáig. Pillanatra magamra gondoltamin$írí^,tel&‘^á$jprfbrt3 t§3ífefil8^víSg80^íS‘1 a levélke darabjai. Jelentéktelen semmiség, tdiäTOaitól£te).íäto<attivtíai]iin£Bíôflgažät>-s3 Este megismétlődik a nap, valami nagy kéz .^'ÖgrgStóittjaJ'sainillmúlt'íaiSdl aaicáT. -Az éjszaka idejébe belefér a nappal, sok más idő, atfióStótn iK)lsrlö8ö<téi3el9:sag9dií ddiädgfil, így érzem, talán ezért van, lK>^y* ^jSzn'ftki'JlCbljejtiitíjtiil&ítüifcteí'iisvJiíáfJiigUr^jtíiijáiníjfiiífjpül. Várok. -2l ásilelynäl néleT ->Ir)íurni>d jžgôaiattel jIpnéD-io ynéí e Jl9ti!9sa89vű sA •iSEseniyelirtdul [b^qBflníofiisnyugtoiansflg.tjsRinJBntBiadSBjjWÉ^^äSi YWbxsVl iRflBÄPiä&gp- ságtodlBií gSöttdfeéhtetíJiJjkl egyíslafab, rlnbni IňrtínBjad b :iašbôxo?läiÉt 6 BlIoiortByg leni íDet)3lQí)4ti«al^n&'bSls®ire!»egflS?ít.Í6l c jížílBgoqBi jffiižsagDbi >1bv hbIxb ,JžaônBqqo>I 6 A sötétség fényei és a gyermekszemek együvé sodródtak bennem. Van egyjgjggí^i vóppm.-flPífteífcfc.töré^jy^,.^ ;Wf?hvÍ^.Äi^l0fifl5oteM^f9ŕzM^FjMPÍrä'? „Az összes élőlény számára legfontosabb energiaforrás a napsugár .. .^.,^3^ jnji^c Minden..mondái után reszkető lelegzetu szünet. Fel. Megfogom a'Kézeť, s^wzern,. hogy remeg, egesz 'téste'egy*nágý’ VzwvŽres.Bfelmáre3Íäe^ & a 'Kíwgttíeítj ^ll&náVftlH az ölembe kapnám, vinném, göngyölném szeretettbe. Melegségeitíííáí8Wr^áfiiftiF $?rantV láfliatatlpíi TgíizsáetfflámSágért' Apjáért,^'ati^fáért, c8jfl8n’ töSSi J(í8fősré šzívbtffk^az éMtit DDBR .ínirasa jiogBaóílSrn 2:1 áognai iioatmelav i> ,)6jfoafiiílősag9m r. ;’,Á &Hk "í®'°$Wjtf,' 'ho^Sžŕú "'ŕá'ŕkii n8gyl«fiü'"roá!őár;’: A -?StS& -éýäkMn ieszaüfei^'-’ae1, újra rtiegíío,'Csak VövrdefjbrtíöbrmleJsaiT ...ed jlnussojlíBjum f>l9)i9yg .áebéiea "A - Wpŕip.eksz'e^ek^l“ játiiáťatlaji, utak 'ágazna^: 'njesék'|)ô; ^za’kájcfili.'^plc anyák ielielétéhez. ^ggel^nkent elŐttéSi' blváS ’ViVorré 'á lfáí'ú'Je‘sťe/é! iöé'rféröbiiah:'’ iskolapadokba’if minden'iozél1'jön. ’ A gyermekek 0tiszikľ Örökölt1 ofi'áá' kdMť' ti^kaVtl^, aíátta mindnyáján"'elférünk'. Innen néztük a tmat’: Hömbók, ftäiýf.táifeP1 gj/töétíSftso?*1 szrnőK ažok’lMottnaMcolBn -y^ob/iíK ... ír iTjöj ygu ,»i rtojítjP-'rfiymoinra b íJMesP ’ ’ ... bt li;d ,ddüv Olykor annyira belelovalta magát ezekbe az esti társalgásokba, Jjogv némelyik meg-