Irodalmi Szemle, 1978

1978/9 - Gál Sándor: Szentuccája (elbeszélés)

lön-utat, nem volt más, mint az apjáé és Miskáé. Ami az övé volt belőle, azt a tegnap délután és az éjszaka kisöpörte belőle. Kopár lett a belseje, akár Kovácsék udvara. Csupán itt-ott egy-egy visszaverődő hang, szó, mondattöredék csapódott föl a mélyről. „Fölkeltél ellenem ... jöttél az út másik oldalán ... megállítottad szándékaimat a kapuoszlopok előtt...” Ahogy ment, újra csak ezek a szavak verődtek vissza, hol halkan, hol fölerősödve. Jóska szabadulni szeretett volna tőlük, elmenekülni előlük, hogy ne égessék a benne támadt kopárságot tovább. Egy ideig azonban nem tudta, hogyan szabadulhat, merre menekülhet. De mikorra a felkelő nap elérte a hegyélet, Jóskában is megvilágosodott, mit kell tennie. Átmegyek apám és Miska nyomába. S ahogy döntött, úgy is cselekedett. Átment az út túloldalára, beállt a sorba apja, s Miska mögé. De azok észre se vették.

Forbáth Imre (jobboldalon) írók társaságában (balszélen: Illyés Gyula). Számunk For- báth-portréi a költő hagyatékából valók.