Irodalmi Szemle, 1978

1978/9 - Gál Sándor: Szentuccája (elbeszélés)

■ df4US)líniÍlifeft'ŕ,ie<Jifi8žílSí\í.1%lM1? Á9iMfeao&iMfes%ift!? 'fiadig sitá'‘tiťyá8,J,-ltóftífP',áž 6sťfe'ŕP!inátlár:'í!¥áábáí’r’4Äiéť; tr8^lfflHF£f! rfo^ý'^Sle^ls “ífei, hbgý »,9áf[k0 >aa'fgži8žfai«hô®l%zí^ffl immírn Wffiýa?8 ísísymolaU ,?,t lôdulBl s gém !Í9nJ9gi9iil9 ygev .enebnom ■ I .anbs..in'«1 i>Insa .;Iai;ämáií Bdeicl ?.i tiäímolBsaaevB uJ9í?í .Jaiavusjl .áanéíiü.lui a k-6m- jgys^iibífflWô AatWíHirf^iÄ, »r^ra Äfnäl }?ôm jintsbnom }9ri9l nsaogriBd iimti ,ig9i b lôlssgaiv srí .snlov 9}J9i9se novg q^ fS^i JéMfe Iž0ÍŔ§í°3í&ŕšáŠí}f<f1’'i ¥ mi lí§R b3z ^a ^ ii i!B fití bí: {äfeíft, aa^iftntéífíodäíl, 3# ,Äií®P§ä&&i gMäftltô tóSSSt^éSotelgS^ ia^eiSláP^reiI&WSaSÍ- B&yifife&eto 1(?i§«A&- slS^teptéŕ ghdiS6Bá5!tíoííPr^9klMn‘«te%- ÄaftrinäÄTé^B1^^ŕ%iá^^íflíSl>iij« siháMäfináP^afevff^äáWÁoyahiiíS á^^fg§m,#äipfiv^0RÍ# !tí^M^r3lMÍs?í5í0ÍäfePIfi»i?r3iusi# SfÄ¥ftrfž&fo-iMSéfe 'löte-feastfí&írfz&gite SľáJíi1 j^söásgsnla^toísáö smi .a&iiii^He^xaBsiy^siia^ J»e8t vfgÔftrŕ^ÄlJ^ító&f^afféfcíftáliSSbsKSéSelÄ ^ŕlgnfó^ito' .H60ÉäáWRyi>lfcW^« ^]§y§ŕ>aMŔ»b^oííftm.iií!tíMÍBs^ I&ä§pP!S. Eaj^&^k^ft# ,S0P^kB aitotí^ak9áfífl§ftifeJfügflj19^i^§NftPfttflí{a«nfe08&P%T^ é$ótfö(&ÍGcpÜi>}®& lavWb^nifeySücrjííóíÉMírHidöímíJóí^Sii^1^ Orosil '«ôá!w&nateii';4äfflitaífsa9¥ gy%- .Hft# íínWfffftóS&a^äDg;, J&lH a '^^nlW^Biöfi^flríWSÍSiifflagáiJtf^ nfi&feqÍB a kocsma udvarára a kúthoz. A kút mellett félfenekű fahordó gJűzy^gelmi jren- deletnek megfelelően, színültig, vízzel. Tóska a hordóból vizet meríteu és megmosta •teHÍK^aifeífliMŕSián í&l¥^ÍrtlSÍBPÄI^Ä0}tffeWI3fes¥a Máftfl ff^ÄW tofeyffiW Mhi ^nftjSSf! febÔgfl?lnmaÍÍ0Í|H»rfia^Ä M&nMt cy6,dámi:,,feďí&i^iaé1i-i^í¥Äeŕ,^9¥i>ii mtm «§, •Hff&ífK? zMjo PÄ1 cM+‘ydíií W z t Ž KJ sMrf^máfkt'fflMoftypm WqfM­f^má^nň mmmé£^ ■iffléžfezitifeJžíí m9‘9 ,l9bbasaad eognBií ísíIshIoi .Ibvösb manaíla lanajüö’i,, iübvbsz -av«9 jiadtaasB .’nöíublo jüzsm Ju sb gibnim ialíöl .jfaíseajhül IfimiEJÜi) za nőiéi biam-joMiBWu;4gtá§}9bi§Si*¥wWkm|5»4fei^,^Í^ÄyfiedħÉrijA .11.91 in9ir ‘Mtíái aa ai29g9]Jai ,?Iaüaíí aitnaígla’H ... )Jől9 2loqoIsaouq6}{ b JBmiBjiábnÉsa bet ". .T^íMagyítkptteciuljQit. b I9bbasa9d eognBri Jbvősz manaÜ9 Ia)l9jllöl jiaM ... öbl sa9l fempgHftá aáíaft9íss^9§i lMftfn8|i&P%&ittelM^98^<$^Ö!^a¥fo 8mÜ#riíf $4Í>iilS§^f880h9^tte0^óá&8a8lénÄnŔ«k8vSBP.rf4'ó3&Pí% í^gPSf2 eHfeftfe igazította nadrágját, a kócmadzagot meghúzta, csattot kötött és-^ofé^Sfí^öíí fairéit kiment!® könwíMuáVtlEbai.liolsantiMO mjyffii-!inatat^>irioartí; merítuatAättaävnBz ta;uteiyno; Kaga - ‘ífivfíu t ú s o i te i Hz ö iíifl tié üú 1b aa fBán nménl }á\taíB$Ji£)istbu,B[raKaós8áte atlöáfeíe)seiBóJs?!Mi((jAesá0e- iäá8Í?le,.ahpií''ireŕKSfiS®M, BiláS3Ak®áíÄaH)häaiaírií4}itäio^iaiai7ôi®tôttek?£msgdqdHeôh {sí»Satták(flW nsifjfÉ-ágieúlífltoiHflfiaBlíioííígötetanák jteaiaiégákab .kôDElŕiMIiŕiĽ kttríifckdl ,9pí®Éka9f9llayaiíatr)lásöSiáliaidifLB^®(v^gan®iiloiáÉták iäícôiigíériiibáam6i,y.i áSriwpánal öélaléz .ág!iú|íab!qfÍ2Jsái3iismJítKtáiiáoqffli#íalnv^p)ífigfíitoeliíflti6nrawbór8kjíföMiö'epBlö!'aSl98feátttílnaD'^ö­ys0m§¥&W ajiteJíMitgwiiíirf1 lraMk««i'öak^HéíteLJs'í^^^ir0^íitsi mm&t’ MmAMtí .Äfitóbôtf^e^l[;»id^llMbo^LW'^äbi#o®iffl8RtM1íwn,fei.-.iíPžs után képeket látott. Az előbbiből a repülők kisf^^ejt^^aj .gf^dfilftSP^iPlít maguk után hagytak, az kimerevedett, lassan megfakult, m^d^teLjgsgn |^nt^Horhas domboldal vált ki előtte, amelyen emberek kúsztak faliHe. s Tentroj csupaj, ratata- ratata zuhogott rájuk. Jóska megállt előreszegett fejjed s'varfa^mi ^oríenfic ^ horhas .iajtőjjén. aA;d£ritpnáki.cigfxe ssuk tkúa?tafc:. 1Č1 fdlé,bdtp’íi itotígalslait'iipeíöníéinögjíJhUkííiem ióWid^í. Ainídpti'látíft) tfithátiatííKrigépposKSstflí laUászaJxfltSima .tCŕitslé '(JöttétőM0t.;c?®s rítíylgoti JÖ&»«irakglŐfg8n|áitts'r^'édf®rl>|í®ítö>j8-ftSZ(MC ^JftŕfartOfc Oŕíäí|täft\ KútórjK'iziití&iSett, lekaszabolt katonák között, néha megpihent, aztán megint tovább -lífcsesiDläJíi Öttíalito táska volt, a táskán fehér mezőben vörös kereszt. Jóska l^t|%, i^ggyr(nf|i5ií:l|gj|^rt vesz elő a táskából, s a mellette fekvő katonát bekötözi... 05jí>ítv bainasa nodmanios;: Jóska eddig más háborút látott, mást, olyat, amelyik tets?fittgn.elíií,ö6 lamitiiMngosan el lehetett mondani, nekidőlve akármelyik kapuoszlopnak. De ezt a háboÉgfc^gMit most i».sm» fjy°i?^p ktai^ vWre töüo ismerőst veit' felismern,i a vonurok kozott. Most is oít latta Tanoska edesabját, vjoom ne vn UiTo 10,sg..uosoiio&iQtoou _iiod ■ j.i . i^om pjUl-vto. * ui . : v .W ahogy az egyik sebesültet koiozi... Ilyen Közel meg sona .nem Ja ft a a harcterei. Eddig halottak se voltak. Csak dübörgés, füst, lángok. Most meg ott az ágyú k‘örul a sárbaeestt halottak, a horhas oldalán a mozdulatlanná^ffiferetfédétt elŐSfti katonák... Köztük Kovács bácsi, Jánoska apja. És hiába szerWátt várná'5 mást látrtf, tielii jöttek

Next

/
Thumbnails
Contents