Irodalmi Szemle, 1978

1978/9 - Gál Sándor: Szentuccája (elbeszélés)

idő, a háború. Pedig Kovácsnéra sehogy se illett a fekete ruha. Túl szűk volt rá, mert gýfetekeP^Vcňff ‘'{8Íäŕt>1há'vMS§féí',’,rlÄ:ť!,hóŕi!álÉ)iá’t leWMéí#%ál!ŕd5^íM*frieg^íftUf Ŕ JiÖFOKUé••' nôtáÍô;‘4ŕéfáfkotô'í'k!eävéŕttfeZ',mäš! ízíM!,földbtf!d "VžílBsíg •8"'á*‘ífleg«Ökft|rf Aötlí^ftip'JUk-t Jóik’a most1 "íäfetť, ''^álA'ÖáV ' ^rmésžéťtíflôtíífeifék; s2öftfötuiía5t; ■ éä;l fôľe'é1 'igôzstígťalattiíäk ■ tűnt előtte.' És mégis vŕrlnsäg volt! Kovácsné kinyitöttn ;i vorfickól, s visszament a háeBai Jáhöská a falunk támasz- ko’dött és Jóskát nézte, aki lehajtóit fejjél vafaínit erősén vizsgált!rrtägä elött^a földön. Apjuk-Jóska pedig fölnyálábolta az'!ílrst6rftyél-kötegot és belépett a KovScs-portára. Végigment a hosSzúhaz "étott," s az Istálló mögötti ftiha-j alá fordüít be — állandó sáál--' lásh'Mýuferfe^tf^íälúban. Á2 ájaját köVétö Misk’áftdft1'sžbAoM ■ d§l f'^redfezét^-s^ .liéháriy létí^Tiíiftner6l,l^%ö$|léÍtítte-séfclftftí08:)(IG,*9S*eö kiöl sé gci ygl .sdjKSrtiat-ioq iliv SvöM s •Briti; nonsq e nesa jteao Mabjma .jíobeséxa A .enlov ?i man critnirn ,nnv lóvét nayío •9U9 KÖÍfeMtéS-''rbtíi'ittídiAí51 ri0i0< 1 nojfulBbío .jlensoiiaem nr.dsknoa caj&f/iayga qósa ,jtót hárartgszóra ésteíedik, ái»{grcri >. in jüsaJeilBrt inon gí&bi 9b .timeísv el áanlsií virágoknak szirma törik, szirma törik. bojs! ?i !t»maqB29bS — iBJlsJlubnl naddsgäi e ni .sbrfôylo'-i vgeVl b if né m9n r.i>!f>í góra ö .man gôM — Eri .t&gf>0tMnei®e{Pa9Mbá,J,9nn9La naiynngm ,;s( uhuwev narynnscn .isi moíii 4ugba,!ôôôb6n 'ôbeii ai igáöinj?! e laom ,»aoM .bárnál áOTÔB9|§£igí9^,ed'éiatí^iázl<tf‘,8fcvai9<:í leiiuíínfijJ ,jí9nl0q9ilal .teilM lóriéi b jiitagôtneis ö38jyészr^éigöf'hááBSr'1 fi Mnlav íognM .nÉmoyn eifcluq Anvol a nadblöl b jienbejÍB! ■agynál ... elei . . ételei .BteJeJei ... BtelBiefl ’jejfaoneJ ,)ö(gnfiít sjfeuqqgg b bolieH ÔV‘P’- tfőkétfl^ís .bB3(Bs8 gé29J9>l9l a9 gaaajsrfal .-ggaagynal & g*a afinb^^gáfeg^gi^ôáhýg^éžôrdulí^fcfivío!9 ttösM MogaM A . .. stv e gg luggn. ,g« vliMm%tíf)SS&5^'ásŽéŔ'ifbrätd®! c dfefiBáBJscf BviiBddoi émmoioM a .áevol-raál s •ahišgýMôzbä'Yôrdtiť?™’! bolíBri ,íénöy!ol b J.to aonin gém b^qsaabS !?e>faonét ,boJ ... übo ms •DUimyögOtt;: Mppögűtta még; wriaoii*, aéqliaatín■ű^paüi^sfesíltnftnftadB^afi^RiBjf- J^KM leteritdtt köpenyéről.ďiit+ŕsí in/tetti/Mpk&nqk-irta lmg»iSljöí»ítt«#ttéíP-nMi§tereíig/S.-vi d«litiésffltB'ííavette.ái)(f®ml!tisaásátÉ,áíeüát éá Ijsifeaflcttt. s9soriótöy!o'í ygsW Báaöl ;soíióylo1 či énekel Jtoífti'tfftatií1 dtrWfeg.f-d- JííSA flllk.adslv ólognei • IlurieJgd .Mô(Iodesŕ .«bA\IW%l»élW*^,''ttóójöftoHiag*{81l baíillfe ,i^aôj .gam batillA nm -■2Xnj61 %ŠÁ. iBaažigu ygo nfetsA ÍBri ttsjsv simq s ínim 1 Jog nőiét Mfiao ,}i(gnsri 6 Az öreg kibontotta a tariszn^Sí‘,ft4ÄŕýŠ?efí*v6ÍŕláWíbftftts,lfefi{!8>,SfŔ&äftäŕ<%^1íMfi^iálr is, a mardtffekttt \>!9szá1Í%tfťéRltP iSRŔ^ýtóa.vaOrtetf'tWäMhíp! al6#ô4 ’áetiimBh -és etfék‘,rn .nalaJlssm tšaf maned .GiÉJÍaonfeJ msén man 9b .Jlubiol éi9l >i9is>yg e eateól Jóska ekkor lépett be a kiskapun, de nem ment hátra az apja n^öJÉt^Mfeí n*óga*ttnjá«»tateai ineMdt^ alü st&ttfxnttb<ámasÄDtí»gídiá^-laláliciom — aitaria! c.H — '(T4MiM0ÍtwJíaöi!^W’!kérd9Kte’a?gyera4!ÍtöbiJűska3Íoj&I lirac a .áotól iiaaa n3 jíoloaoneieq — Nem tudom — felelt Jánoska bizonytalanul. .laeltinov s iss ioeíilife Nem tudta, szabad-e a Jóska háborúját hallgflJjj^jj -3Z igazi háborúba. .aieííéi tayll m9n loXííA — — Olyat mondanék — kezdte ismét egy hirtelen jött ötlet nyomán; JíSilJPl^t mqnd4«él|í,,^ii)§íy^n^;v^n3;éd^saj)^,j|ŕl.. .Iťn, 6 ,ntM ,1s>, n9„n ,mobu)‘maM ­í Aí .gyefek iflgyiíŠVaisafjľa^.dfi; agf|{j; g}(8»J?fníf^v9Sá^tl8R­úrrá rajta. 'Tnisíet-cíd^sanyáp; -feketóbe8r^fto^Jtppa.,[ublo}g9m dtet fi );;yracs<ia:v A flžlei mez a WlsiJÄte-BtóJIiM'Alobwxn A gyerek nagyon kiváncsi volt, szerette hallgatni JosKa kulonos^naüoruját, jopb volt, mint amit a Futárban olvasott-látott, érdekesebb, .izgalmasabj) olylior —D érthetetlenebb. £em, ^ta ,f»itéy.ő legyen. Vé^űl .m^gis ^yázot.t.'áa kívknó|i|^ ^enpe. ^ inMUfaM. jinsairi Aiiamar jcraiegpl A íflBaoJnpo Jió--ífm^nhkuľ^ r“-( “’i hd«y,t:s,ik ketten 6áepnólA9(I eíJs ■ m§2ftasM£yä$m va« Visszalepett a kapuhoz, fejet nekitámasztotta a kapuoszlopna^, két kezevpl éltäkarta az arcát és halkan, szinté suttogva beszélni kezdett. x . ' — Mikor 'k' Négy ~Fo;fy<^tö^loölörtekV odlMek; f8Ä^ií?'é^,íffffit RívSröÜetF1 eg^yé A láb-kavarta por felhővé gyülemlett, megállt az égen, a Nap elôíí°^p8ý,!'áftftkoi6 Yííolsd iaori io>Í3ÍB gaaao msynsasbá .méyjecf nséO —

Next

/
Thumbnails
Contents