Irodalmi Szemle, 1978

1978/8 - LÁTÓHATÁR - Ritzkó Béla: Ján Rob Poničan és a magyar irodalom

Ritzkó Béla

JÄN ROB PONIČAN ÉS A MAGYAR IRODALOM

Napjainkban az összehasonlító irodalomkutatás az irodalmi kapcsolatok alapos elemzésére törekszik, s azt igyekszik bemutatni, hogyan alakultak ki e kölcsönös kapcsolatok, s nyilvánultak meg az irodalmi művek művészi szerkezetében, hogyan hatottak a szocialista irodalom tipológiai egységére és differenciáltságára, hogyan segítették elő a nemzetközi szocialista irodalom kibontakoztatását.1

így kerül napirendre — a szlovák—orosz, szlovák—szovjet kapcsolatok feldolgozása után — a szlovák proletárköltészet magyar és német irodalomhoz fűződő kapcsolatainak feltárása és értelmezése is.

Ezt szolgálja e tanulmány is, amely kettős célt követ:

1. fel akarja tárni Ján Rob Poničan magyar irodalmi kapcsolatainak gyökereit,

2. rá akar mutatni a szlovák proletárirodalom és a magyar proletárirodalom közös bázisára, amelyből táplálkozva a csehszlovákiai magyar irodalom is jelentősen segítette az alakuló nemzetközi szocialista irodalom kibontakozását.

Ján Rob Poničan (1902—1978) az 1923-ban kiadott első verseskötetével lett a szlovák proletárköltészet megteremtője. A könyv teljes címe: Vagyok, gondolkodom, érzek és látok, mindent szeretek, csak a sötétséget gyűlölöm. A verseskönyvet a fiatalok a költő kezdeményezésére alapított Szlovákiai Szocialista főiskolások Szabad Szövetségének tagjai — A. Slracký, D. Okáli, VI. Clementis, Ľ. Obtulovič, A. Križka, J. Tomašik, M. Fürdik, E. Urx — ujjongva fogadták. Benne látták a szlovák proletárirodalom első fecskéjét, s verseiből a csoport szívbeli vallomását hallották ki. Ismeretes, hogy Poničan ezekben az években a Mladé Slovensko című ifjúsági lap szerkesztője volt. Sajnos, csak hat számát tudta e folyóiratnak elképzelése szerint szerkeszteni, de ezzel is megváltoztatta a lap arculatát. Modernséget, új látásmódot, új gondolatvilágot honosított meg benne. Tevékenységét az idősebb nemzedék — Krčméry, Bújnák — nem nézte jó szemmel. Vádolták, gáncsolták törekvéseit. Magyarkodőnak, Moszkva bérencének bélyegezték, s követelték eltávolítását az ifjúsági folyóirat éléről, hogy az ne legyen többé „az orosz—magyar kommunista frazeológia szócsöve”.2

Több értékelés is napvilágot látott Poničan könyvéről, amelyben a cseh proletárköltészet S. K. Neumann, Hora, Seifert, Horejší, A. M. Píša, K. Biebl, de főleg a csoport legkiemelkedőbb egyéniségének, Wolkernek hatását vélték felfedezni.

Ez persze csak részben volt igaz.

Krčméry más hatásokat lát: „Ján Poničan szemlátomást a magyar Adyból indult ki. A kötet nyitóversével: (A Polyana tövéből jövök új énekkel) a beteges erotikán — a forradalmiságon át — érkezik a cseh kommunista modernségig.”3

Ez is csak részigazság.

Krčméry és a kor irodalomkritikusainak észrevételeit Poničan mindvégig visszautasította. Életrajzában bevallja ugyan, hogy Andrej Sládkovič, Janko Kráľ, Pavol Országh Hviezdoslav, Karel Hynek Mácha, Ján Botto — ifjúsága kedvenc olvasmányai — mellett sokat tanult Petőfitől, Mikszőthtól; sokat olvasott Jókaitól, de nem szerette, jobban vonzotta Jirásek művészete.