Irodalmi Szemle, 1978
1978/8 - LÁTÓHATÁR - Ritzkó Béla: Ján Rob Poničan és a magyar irodalom
.. Ady költészetét akkor még nem ismertem. A középiskolában úgy mutatták be, mint olyan költőt, aki mindent kétszer mond, kétszer mond — írja, majd így folytatja: ... Wolker első kötete sem felelt meg ízlésemnek ... Nezval sem ... Nagyobö hatást gyakorolt rám J. Seifert A könnyben úszó város (Mésto v slzách), Wolker második kötete a Vajúdás (Téžká hodnia). Ismertem S. K. Neumann költészetét... Kassák költeményeit is ismertem. Valamit olvastam Marinettitől is, volt Prágában, hallottam előadni saját verseit. Itt-ott megjelent valami cseh fordításban Jeszenyintől, Majakovszkijtól is. Első verseskötetem írásakor nem hatott rám semmilyen költészet. Adyé sem ... Annál inkább habzsoltam Neumann, Wolker elméleti cikkeit... Ismertem a magyar emigránsok lapját, a Má t.4 Vagyis, Poničan akarva-akaratlan merített az alakuló proletárköltészet alapvető téziseinek elméleti és gyakorlati forrásaiból. Erről tanúskodik néhány évvel később Irt irodalompolitikai tanulmánya is, melybő! kitűnik,, hogy az új köztársaságban fellendült fiatal szlovák irodalom legnehezebb korszakában kritikus, gyám nélkül maradt. Ezért az ifjú nemzedék egyedül keresett irodalmi alkotásaihoz szükséges elméleti alapot. Utat keresett az irodalmi hagyományok forrásához, egyedül kutatva és keresve a világirodalom éltető szellemét.5 A költő tehát támaszt keresett és talált a világirodalomban és a magyar szocialista irodalomban. Ez nem véletlen, hiszen diákéveit Losoncon töltötte. Ott érettségizett a magyar reálgimnáziumban. Időközben megismerkedett a proletariátussal, s bekapcsolódott a marxista kör munkájába. 1917-ben verssel köszöntötte a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Az 1919-es május elsejei felvonulás a munkások között találja. 1919 júniusában szülőfalujában, Oöován részt vett a Nemzetközi Brigád alakuló ülésén, s megtanulta az Internacionálét. Helyesen jegyzi meg tehát Bretislav Truhlár, Poničan irodalmi munkásságának elemzője, hogy a költő irodalmi és politikai fejlődésének szempontjából „jelentős helyet foglalnak el diákévei és prágai tanulmányainak kezdetei.”1’ Losonc ugyanis azokban az években jelentős gócpontja volt a forradalmi eszméknek.7 Ebből a szellemből nőtt ki a Mi Lapunk, majd később Győry Dezső költészete is. Az új, kibontakozó forradalmi szocialista művészet a háborúellenes irodalom két ágából táplálkozott. Az egyik élén Ady Endre állt. A másikon a Tett, majd annak betiltása után a Ma köré csoportosult fiatal írók avantgarde köre. Azaz hogy vezetőjük, Kassák Lajos. ......Az a hang, ami verseinkben töretlenül formába állt, a kor szívéből buggyant, s mi most magunkon átszűrve, egységes értékké kristályosítva visszaadjuk a kor életét jelentő tiszta tömegnek. Mert ő: mi, s mi: Ű vagyunk!” — írja Kassák az Oj költők könyve bevezetőjében. Gondolatai vihart kavartak. Elsősorban azok között, akikhez intézte szavait: az olvasó ifjúmunkások, a mesteremberek körében. De azokban is, akik az új idők új dalaitól lelkesülve akarták újjáformálni a világot. Kassák Csehszlovákiában is követőkre talált. Ebben nagy szerepet játszott a csehszlovákiai haladó szellemű magyar lapok köré tömörült emigráns írók csoportja. Kimagasló közülük is a Kassai Munkás emigráns gárdájának egyénisége, Mácza Jánoa. Adyn kívül a Kassai Munkás 1920 elejétől megszólaltatta az újabb nemzedéket is, Kassák Lajos körét. Mácza egymás után közli Kassák legszebb munkástárgyú költeményeit, például a Mesterembereket, a Fiatal munkást, a Séta a perifériákon-t, a Júliusi földeken-t. De teret adott a cseh szocialista líra képviselőinek is. S nem véletlenül? Felismerte bennük a kibontakozó proletárköltészet sajátos cseh vonalát. Ez a szellem volt Ján Rob Poničan irodalmi, publicisztikai munkásságának eszmej és esztétikai bázisa. E szellemiség alapja a nemzetköziség volt. Ennek fényében fejlődött Európában a nemzetközi méreteket öltő proletárirodalom s vált egységes programot hirdető irányzattá. A szocialista realizmus elmélete egységfrontot toborzott, öntudatot, magabiztonságot sugallt — írja Bretislav Truhlár, majd így folytatja: ........Egyelőre keveset ügyelünk a rra, milyen rokonságban voltak 1933 előtt J. Becher, B. Brecht, a Linkskurve elvei a mi irodalmunk elveivel; hogy a szlovák és a cseh folyóiratok hasábjain megjelentek a szovjet írók és költők művei; hogy milyen sokoldalúan hatottak Lukács György elméleti és kritikai jellegű cikkei, a Csehszlovákiában élő német írók E. E. Kisch és F. C. Weiskopf művei.. ,”8
