Irodalmi Szemle, 1978
1978/8 - KÖZÖS HAZÁBAN - Tóth László: Vita és vallomás (Beszélgetés Csontos Vilmossal)
nos tagja szűkebb közösségemnek is. Elsősorban csak ez a közösségi érzés biztosíthatja a létezésünket, s azt, hogy ne szolgáljunk rá a beolvadásra. 0 Miért ír az ember, meg tud-e valamit is változtatni az írásaival? — Megváltoztatni? Nem hinném. De segíteni, apró mécsesként világítani: írói, költői feladat. Turczel Lajos szerint: az írás — szolgálat. Igen, szolgálat, szolgálni a közösséget, az emberiséget, segíteni azon, aki gyengének érzi magát. Az író az emberiség lelkiismerete: mások helyett szól, másokért ír, szépre és igazra tanít. Ezek a szavak talán ismétlések, talán valaki már elmondta őket, de ha így is van, nem lehet elégszer elismételni, mert súlyos igazságok. Ezért van, hogy számomra mindig öröm, ha valaki új tollforgató jelentkezik irodalmunkban, hogy mindig többen leszük és többet tehetünk ... 0 Sokan, nagyon sokan tartózkodnak, sőt, eleve irtóznak az alkalmi lírától, az egy- egy időszerű társadalmi, politikai vagy történelmi esemény hatására írt versektől. Öntől elég gyakran olvashatunk ma is ilyen alkalmi verseket. Vajon hogyan is kellene néznünk, milyen szemmel ezeket az alkalmi termékeket? — Alkalmi verseket híres költőink is írtak. Igaz, vannak az ilyen versek közt elnagyolt, kevésbé sikerült alkotások is, amelyek valóban nem érdemelnek többet az „alkalmi” jelzőnél. A sikerült alkalmi vers azonban hatást vált ki, s mint ilyenre, mindig nagy szükség volt és van. 9 Egyik nyilatkozata szerint „... íróink között nagyon egészségtelen a légkör. Kevesen vagyunk és mégsem becsüljük meg egymást. (...) Nem lehet könnyű ilyen légkörben alkotni”. Milyennek kellene lennie ön szerint az írók közti egészséges légkörnek? — Egészséges folyamat az, amikor mindenki, akinek módja van rá, segíti a másikat, kritikájával is a társa útját egyengeti. Az írók egymás közti viszonyát sohasem szabad vitákkal elmérgesíteni: minden vitának jó szándékkal kell elhangzania. ® Vannak-e ellenségei? — Nem tudom. O Az írótársadalomban? — Nem hiszem. Valamikor, még az Egy szemlélet elleni vita idején azt gondoltam, hogy Tőzsér Árpád az ellenségem, mert a legjobban engem támadott. Később persze kiderült, magam jöttem rá, hogy mennyire igaza volt, s hogy valójában milyen sokat is segített nekem Tőzsér azzal az írással... # Aránylag ritkán jön föl Vilmos bátyám Pozsonyba, akkor is csak néhány órára. Nem hiányzik-e a szorosabb, közvetlenebb kapcsolat pozsonyi írótársaival s a szerkesztőségekkel? Kikkel tart fönn közülük állandó kapcsolatot? Meglátogatják-e írótársai Zalabán? — Ritkán járok fel Pozsonyba? Éppen eleget ahhoz, hogy az íróbarátaimmal és a szerkesztőségekkel meglevő jó kapcsolataimat továbbra is fenntarthassam. Valamikor gyakoribbak voltak, mostanában már egyre ritkábbak az íróvendégeim. De még mindig vannak. Olykor teljesen váratlanul csikordul meg az autófék a házunk előtt. Ilyenkor meghitt beszélgetés következik, s egy ideig ismét jól érzem magam zalabai otthonomban. # Zalabai Zsigmond így foglalja össze véleményét a Gyalogúiról: „... a korszak valóságát sem gondolatilag, sem esztétikailag nem prezentálja olyan szinten, hogy könyve a harmadvirágzás értékperifériájánál beljebb kerülhessen”. Elfogadja-e ezt a megállapítást? Hogyan közeledik ehhez a kritikához, s általában a kritikához? — Azt hiszem, Zalabai itt egy kicsit túlzott, tévedett. Véleményem szerint a Gyalogút valamivel többet adott az értékperifériánál. Ezt egyébként maga Zalabai is
